II.évad 6.fejezet

Drágáim! Nos megjött a legújabb rész! Igazából nincs semmi mondanivalóm csak ennyi: A következő rész szigorúan 4 komment után jön! Jó olvasást és komizzatok! Ja és csatlakozzatok a facebook csoporthoz: KATT!

                               Mit akarsz, mit tegyek?!

- Zayn szerinted mi van Niallel? - kérdeztem érdekes fejjek, mire a pakisztáni fiú csak megrántotta a vállát és lehajolt hozzám, majd ajkait az enyémekre nyomta és kezeit az arcomra csúsztatta. Levettem a karjait magamról, majd elváltam tőle és lehúztam magam mellé, hogy leüljön. Miután lecsüccsent, ajkait a nyakamra nyomta és elkezdte csókolgatni, mire ismét eltoltam magamtól. - Zayn komolyan! - mondtam, mire felsóhajtott és hátradőlt az ágyon.
- Fogalmam sincs! - sóhajtott ismét, mire lefeküdtem mellé, majd az arcára nyomtam egy puszit és a szemébe néztem. 
- Tudod ez hogy mi csak szexelünk, megkönnyít mindent. Mármint arról beszélek, hogy ez sokkal jobb, mint egy rendes kapcsolat, hisz sose veszekszünk, nem lógunk a másik nyakán és élvezzük, amit csinálunk semmi kötöttség nélkül. - magyaráztam mosolyogva. - Jó mondjuk hiányzik a romantika, de ettől eltekintve nagyon tetszik! - vigyorodtam el, mire egyetértően bólogatott, majd egy lágy puszit hintett a számra. Megcsókoltam, mire felém tornyosult, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Hangos kacaj hagyta el a számat, mert érzékeny ponthoz ért, ami csikis. Hirtelen az ajtó kivágódott és Louis rohant be rajta. 
- Lisi? - kérdezte kikerekedett szemekkel, mire lesütöttem a szemeim, majd kimásztam Zayn alól és megigazítottam magamon a ruháim és a hajam. - De várj....ti szoktatok..... - magyarázta, miközben rám és Zaynre mutogatott folyamatosan. Hirtelen felnevetett, már a hasát fogta, miközben összegörnyedve a földre esett. Odamentem hozzá és segítettem neki felállni, majd becsuktam az ajtót és leültettem az ágyra. - Nem gondoltam volna, hogy pont ti fogtok dugni. - nevetett fel újra, majd hátradőlt az ágyon és úgy kacarászott tovább.
- Louis… - szólaltam meg halkan, de nem maradt csöndben – Louis! – mondtam jóval hangosabban, mire kíváncsi tekintettel meredt rám. – Ugye nem mondod el senkinek? – kérdeztem félve.
- Számon lakat! – magyarázta miközben mutogatott. Boldogan bólintottam egyet, majd kimentem a szobából le a konyhába, ahol Niall ült és meredt maga elé. Vettem egy hatalmas levegőt, majd csöndben elmentem a hűtőig, amiből kivettem egy doboz narancslevet.
- Minden rendben? – kérdeztem a szöszitől, aki rám nézett. Szemeiben mintha valami felgyulladt volna, úgy nézett rám kicsit sem kedves arckifejezéssel. Megrántotta a vállát, majd felállt és kiakart menni, de én megállítottam, azzal, hogy a csuklója után kaptam. Dühös arccal visszafordult rám, amitől egy kicsit megijedtem, ugyanis Niall nem szokott ilyen lenni. – Mi a baj? – kérdeztem gyengéden, mire ismét megrántotta a vállát és állt egy helyben. – Minden rendben? – szólaltam meg újból, mire tekintetét rám emelte és mélyen a szemeimbe nézett. Teljesen felém fordult, majd megszólalt.
- Nem nincs semmi sem rendben. – mondta bunkón, mire a szemöldökeim az egekbe szöktek.
- Neked meg a franc bajod van, hogy bunkó vagy velem?! – vontam kérdőre, mire fújtatni kezdett.
- Á, semmi! – morogta ironikusan.
- Mit tettem, amiért így viselkedsz velem?!
- Mondjuk azt, hogy Zaynnel vagy! Igen tudom, hogy együtt vagytok! – ordibálta lekezelően, mire felpofoztam. A csattanás csak úgy vízhangzott a konyhában, a könnyeim pedig utat törtek maguknak.
- Képzeld nem vagyunk együtt Zaynnel! – kiabáltam Vele, majd kiviharzottam a helyiségből és felrohantam a szobámba, majd erősen becsaptam magam mögött az ajtót. Bedőltem az ágyba, majd magamra húztam a takarót és a párnába kezdtem el bőgni. Hogy lehet ekkora tapló!?  Régen nem ilyen volt… Ennyire megváltozott volna? Én nem ezt a Niallt szerettem, szeretem. Igen még mindig szeretem…de lehet, hogy nem sokáig, ha tovább is ekkora bunkó marad. Nem is értem miért sírok miatta? Ja, megvan miért…mert szeretem. De én nem akarom szeretni! Mit tehetnék ez ellen? Sajnos semmit…a szívemnek és az érzéseimnek nem én parancsolok…
Az ajtón valaki kopogtatni kezdett, de nem szólaltam meg, majd elmegy, ha meg annyira fontos, akkor benyit. Nos, azt hittem, hogy el fog menni, de nagyot tévedtem, ugyanis az ajtó nyitódását és csukódását hallottam. Viszont az nem tudtam, hogy ki jött be, ugyanis a fejem még mindig a párnába nyomtam és úgy sírtam. Mellettem az ágy besüppedt, ezek szerint lefeküdt mellém, majd a takarót lehúzta és a hátamat kezdte simogatni. A hajamba puszilt, amiből rájöttem, hogy ki az, aki bejött, ugyanis az illata szétterjedt az egész szobában. Ő volt az. Érintése nyomán égett a testem, ezért abbahagytam a szipogást és oldalra fordítottam a fejem. Gyönyörű kék szemeivel meredt rám, amitől az egész testem tűzben égett, miközben telt csókos ajkain egy halvány mosoly jelent meg, amitől nekem is felfelé görbültek az ajkaim.
- Sajnálom…nem tudom mi ütött belém…nem akartalak megbántani csak egyszerűen a tudat, hogy te együtt vagy Zaynnel, kikészít. – suttogta szomorúan, miközben a keze megállt a csípőmön. Felültem az ágyon törökülésbe, majd tekintetemmel őt figyeltem.
- Zaynnel nem vagyunk együtt. – mondtam az igazat. Tényleg nem vagyunk együtt egyszerűen néha lefekszünk egymással.
- De hisz egyik nap, mikor elmentem Zayn szobája előtt, a te hangodat hallottam, miközben azt mondtad, hogy: Akarlak Zayn! – magyarázta értetlenkedve, mire jobb kezem az arcára simítottam és közelebb hajoltam hozzá. Homlokomat az övének döntöttem, majd suttogni kezdtem.
- Zaynnel nem vagyunk együtt. Egyszerűen csak néha lefekszünk egymással, semmi több. – magyaráztam, mire kikerekedett szemekkel figyelt engem. Eltolt magától, mire értetlenkedve meredtem rá, majd idegesen elkezdett a szobában ide-oda járkálni. A fejemmel őt követtem, miközben a lábai csak lépkedtek.
- Mintha ez jobb lenne! – szólalt meg szarkasztikusan, mire felálltam az ágyon és széttártam a karjaim.
- Mit akarsz, mit tegyek?! – vontam kérdőre, mire végre megállt és rám nézett.
- Azt hogy Zaynnel csak barátok legyetek! – válaszolta nemes egyszerűséggel, mire összehúztam a szemeim és úgy figyeltem őt.
- Miért is? Tudtommal mi nem vagyunk együtt! – mutogattam rá és magamra. Van egy sejtésem, hogy miért, de nem akarom, hogy téves legyen, ezért muszáj megbizonyosodnom róla. Vett egy mély levegőt, majd leült az ágy végébe és a fejét a kezébe temette. Letérdeltem mögé és vártam a választ. – Na?
- Szeretlek, azért! – kiáltott rám, miközben megfordult így egymással szemben voltunk. Arcunk két centire volt, de nem csináltunk semmit. Ajkaim remegtek, míg a szemem a szája és az íriszei közt cikázott. Kezeim az arcára csúsztattam, míg orraink érintették egymást.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek... – mondogattam, majd megcsókolt, hogy csöndbe maradjak, mert én még mondtam volna tovább. Őszinte voltam, ugyanis őrületesen odavagyok érte. Amint elváltunk ismét csókcsatába kezdtünk, majd óvatosan eldöntött az ágyon. Levegőhiány miatt elváltunk, majd csak egymás mellett feküdtünk és néztük a másikat. Egy mosoly kúszott az arcomra, mire ő is elvigyorodott. – Szeretlek Niall. – szólaltam meg egy hatalmas vigyor kíséretében.
- Szeretlek Lisi. – válaszolta ugyanúgy, mint én. Közel hajoltam hozzá, majd egy puszit nyomtam a szája sarkába és felálltam az ágyról. – Hova mész? – kérdezte kíváncsian, mire megfordultam visszasétáltam hozzá, majd lehajoltam, hogy megpuszilhassam.
- megyek és véget vetek a Zaynnel való „kapcsolatunknak”. – mutattam idézőjeleket az ujjammal, majd ismét kifelé indultam. 
- Lisi várj! – szólalt meg a szöszi, mire érdeklődve visszafordultam. Felállt, majd elém jött és egy lábbal letérdelt. – Elisabeth Rose Mason. Leszel a barátnőm? – kérdezte vigyorogva, mire lehajoltam hozzá egy csókot nyomtam ajkaira. 
- Igen. – suttogtam ajkaira, majd kimentem a szobából. Bekopogtam Malikhoz, majd egy "Gyere" után benyitottam. Bementem és leültem az ágyára, majd beszélni kezdtem. – Figyelj Zayn. Ennek a barátság extrákkal dolognak vége. Mármint barátok vagyunk, csak az extra tűnik el. – magyaráztam, miközben ide-oda hadonásztam a kezeimmel.
- Hé, Lisi, nyugi. – mosolygott rám, miközben lefogta a karjaim, hogy ne kalimpáljak már. – Várj, kitalálom. – vigyorgott – Összejöttetek Niallel? – kérdezte egy kaján vigyor kíséretében, mire boldogan bólogatni kezdtem. – Örülök nektek. – mosolygott őszintén, majd megölelt. – Ne rontsátok el, mert jó páros vagytok együtt. – suttogta a fülembe, amitől még jobb lett a kedvem. A válaszom egy „Rendben” volt, majd kimentem a szobájából, vissza az enyémbe, ahol a szöszi még mindig ott volt és feküdt az ágyon miközben telefonozott. Befeküdtem mellé, majd a fejem a mellkasára hajtottam és lehunytam a szemeim.
- Hé, édes... – suttogta Niall, mire szemeim kipattantak és felé fordultam. – Elmondhatok egy titkot? – kérdezte mosolyogva, mire az én számon is megjelent egy vigyor, majd érdeklődve figyeltem őt. Közelhajolt, majd a fülembe kezdett suttogni, amitől kirázott a hideg, a gyomrom görcsbe rándult és előjöttek a lepkék, amik majdnem kiszakadtak a hasamból. – Szeretlek… - szinte lehelte, annyira halk volt, de én tisztán értettem.
- Én is. – mondtam boldogan, majd egy puszit nyomtam az arcára és visszafeküdtem a mellkasára.
- És a jó éjt puszim?! – hisztizett, mint egy kisfiú, de egyben nagyon édes volt. Ismét rá emeltem a tekintetem, majd sóhajtottam egyet és egy szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira, amit ő viszonzott is. – Álmodj szépeket, édes! – mondta, amit viszonoztam, majd harmadjára is a fejem a mellkasára hajtottam és szemeim lehunytam, de ezúttal nem zavart meg.