36.fejezet

Hála az esti fent maradás miatt volt időm megírni a részt. Nem lett annyira jó, de azért remélem nektek jobban fog tetszeni. Komizzatok!! Xx RR

       Szerencsés vagy szerencsétlen délután?

Egy sűrű lombú erdőben vagyok. A lábaim csak szedtem egymás után, azt sem tudom merre vagy hogy hova megyek. Fejemet az ég felé emeltem és kémleltem a bárányfelhőket, amik versenyt játszottak a tiszta mélykék égbolton. Lábaim megálltak, majd becsuktam a szemem és egy mélyet szippantottam a friss erdei levegőből, ami átjárta minden egyes porcikámat. A szellő néha belekapott a szőke dús hajamba, ami olykor megcsikizte a nyakamat ezért felnevettem. Nem tudom miért de fütyültem egyet, mire a bokrok mögül előjött egy kék szemű farkas. Nem ijedtem meg tőle, ezért idejött hozzám, így én a kezemet a dús szőrzetébe fektettem és simogatni kezdtem. Jól fogadta, ami miatt elkezdett hozzám dörgölőzni, majd a kezem a nyakánál hirtelen beleakadt valamibe. Leguggoltam mellé, majd a nagy bundája között megláttam egy barna bőr nyakörvet, amin egy fényes szürke medál volt, amire egy név volt írva. Shadow.
- Szia Shadow. Az én nevem Lisi. - mondtam mosolyogva. Igazából nem tudom miért beszélek egy farkashoz, de valamiért úgy érzem mintha megértene. Tovább simogattam mire nyalogatni kezdte az arcomat, amit nevetve fogadtam.


Szemeim hirtelen pattantak ki az ajtócsapódás hallatán. Azonnal felültem az ágyon, majd oldalra néztem, ahol megláttam a mosolygós Niallt.
- Mi az? - kérdeztem kuncogva.
- Annyira aranyosan aludtál, főleg mikor nevettél. - mondta miközben ő is felült.
- És mióta nézel? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nem is tudom. - szólalt meg játékosan, miközben arca egyre közeledett az enyémhez. - Talán pár perce....talán tít perce...talán fél órája...nem tudom... - mondta, miközben ajkaink folyamatosan súrólták egymást. Miután befejezte megcsókolt, amit én vadul viszonoztam.
- Jajj de kis vad vagy...mint egy vadmacska - vigyorgott rám.
- Grrrr... - játszottam a cicát, majd beleharaptam az alsó ajkamba. Látszólag tetszett neki ezért ismét megismételtem, majd hevesen megcsókóltam és beleharaptam az ajkába. Egy forró csókban forrtunk össze, ami végül csókcsatává alakult. Lassan maga alá gyűrt, ezért a jobb keze a fejem mellett vokt amivel megtámaszkodott, míg a bal keze a csípőmön pihent. Még mindig nem váltunk el egymástól, míg a lábaim a derekát ölelték körül, addig a karjaim a nyakán helyezkedtek el. Az ajkai a kulcscsontomra vándoroltak el és lefele kezdett csókolgatni, mikor hirtelen az ajtó nyílt és Harry jött be.
- Niall ébred....boccs. - mondta és egyből kirohant a szobából.
- Harold! - kiáltottam fel. Niall leszállt rólam, majd az ágy szélére ült.
- Ezt nem hiszem el...és ez már nem az első alkalom... A francba már! - motyogta dühösen szerelmem. Mögé másztam és megpusziltam a nyakát, majd felkeltem és amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem. Lerohantam a lépcsőn be a nappaliba mert onnan jött a hangzavar. Amint beléptem a bent ülők egyből rám kapták a tekintetüket és kajánul elvigyorodtak. Tűrtem a pillantásokat miközben odasétáltam a kanapéhoz és lehajoltam Harryhez majd a fülébe kezdtem suttogni, miközben a kezemmel takartam, hogy a fiúk véletlenül se tudják meg mit mondok.
- Ha mégegyszer ránk nyitsz esküszöm, hogy rálépek a lábadra, majd megcsavarom a mellbimbóid és tökön rúglak. - lehet hogy durva, de megtette a hatását ugyanis Hazza arca elfehéredett és csak meredt maga elé. Elhajoltam tőle és felegyenesedtem, majd rá néztem.
- Megértetted Harold? - kérdeztem gúnyosan. Nyelt egy nagyot, majd bólogatott. A vállához értem, mire megrándult és elhúzódott. - Ez jó móka lesz. - nevettem fel. Jó lehet, hogy durva voltam de akkor is...nem valami jó mikor rád nyitnak szeretkezés közben. A többiek értetlenül néztek ránk, de nem érdekelte őket, mert megrántották a vállukat és tovább beszélgettek. Niall jött le a lépcsőn, majd a konyhába ment. Követtem a példáját és én is elindultam. Bent a szöszi öntött magának kávét, majd a hűtőben kezdett kotorászni. Odaálltam a pulthoz és rá könyököltem, majd sóhajtottam egy nagyot a gondolataim miatt.
- Néha elgondolkozok azon, hogy mi lenne, ha apa még mindig élne...akkor anya nem találkozott volna Sammel és akkor nem költöztünk volna ide Londonba és akkor azon a napon nem találkoztunk volna. Akkor most te biztos csajoznál, míg én otthon unatkoznék. - nevettem fel kínosan. Niall hátulról átölelt, így az állát a vállamra támasztotta. Megfordultam, majd szerelmem szemébe néztem. Átöleltem, ami nagyon jól esett, mert biztonságot sugallt védő karjai közt lenni.
- Szeretlek! - dünnyögtem mellkasába.
- Szeretlek! - mondta miután a homlokomra egy puszit nyomott. Egymást öleltük több percen keresztül, mikor ajtócsapódást hallottunk meg. Még mindig nem váltunk el egymástól, hanem tovább élveztük egymás társaságát.
- Lisi beszélnünk kell. - hallottam meg Barbi hangját, mire szemeim egyből kipattantak és elengedtem barátomat. Egy utolsó csókot váltottunk, majd Barbi után mentem, mert ő elindult ki a házból. Felkaptam magamra a cipőm és egy vékony kabátomat, majd követtem barátnőmet. Az utcán végig csöndben mentünk, de én már nem bírtam és rá szóltam, hogy mondjon már valamit. Elkezdett ott össze-vissza habogni minden hülyeségről, majd erélyesen rá szóltam, ami miatt kinyögte amit szeretett volna. Ledöbbenve meredtem Barbira, aki várta, hogy mit válaszolok.
- Szóval....hű... - csak ennyit bírtam kinyögni.
- Ugye nem vagy mérges? - kérdezte félve.
- Miért lennék? Te teljesen gyagya vagy! - nevettem fel miközben átöleltem. - Inkább gratulálok! - vigyorogtam. - És Harry tudja? - fordultam Barbi felé.
- N...nem... - nyöszörögte.
- És mikor akarod elmondani neki?
- Ma...vagy nem tudom.... - bizonytalanodott el barátnőm.
- Segítsek? - kérdeztem, miután irányt változtattunk, így a fiúk házához vettük az irányt. Megbeszéltük a dolgokat, amiket már régóta elszeretnénk mondani egymásnak. Elmeséltem neki a farkasos álmomat, amire nem igazán tudott mit mondani, de megértem. Mire kibeszéltük magunkat, pont visszaértünk, majd bementünk és levettük a kabátokat és a cipőket. Az egész házban túlságosan nagy volt a csend, de nem nagyon foglalkoztunk vele, mert bementünk a nappaliba és leültünk a tévé elé. Bekapcsoltuk, mire a tévében megjelentek a fiúk.
- Szóval interjúnk vannak. - mondta halkan Barbi.
- Ha jól tudom most mindegyikőtöknek van barátnője. Esetleg valamelyikőtök tovább lépne a kapcsolatukban? - kérdezte a riporter. A fiúk egy egyértelmű nemet válaszoltak, jó nekik minden ahogy most van. - És hogy álltok a gyerekvállaláshoz? - szólalt meg újra a riporternő.
- Én még úgy gondolom, hogy fiatal vagyok hozzá, nem kell nekem egy gyerek aki esténként folyamatosan bőg és teleokád mindent. - mondta Harry, mire Barbiból előtört a sírás. Azonnal kikapcsoltam a tévét és átöleltem, majd nyugtatni kezdtem. Egy fél óra beszélgetés után a fiúk toppantak be az ajtón. Felálltam a kanapéról, majd odamentem a srácokhoz.
- Öhm... Niall, Louis, Liam és Zayn kérlek had beszélhessünk Barbival és Harryvel hat szem közt. - kértem meg őket kedvesen. Bólintottak, mire Lou, Liam és Zayn felmentek az emeletre, míg Harry lent maradt és Niall is.
- Minden rendben? - kérdezte a szöszi halkan és kedvesen miután az arcunkat csak pár centi választotta el.
- Persze. Menj csak fel, majd később megyek csak. - mondtam és egy csókot nyomtam az ajkaira, majd ő is felment. - Figyelj Harry....ahj...az interjúval kapcsolatban fogunk beszélni. - mondtam még mindig az előszobában. Értetlen fejet vágott mire csak legyintettem egyet és bementem a nappaliba, ahová Hazza követett. Hazznak mutattam, hogy üljön le, amit ő készségesen megtett. Én állva maradtam és inkább a háttérből figyeltem a történéseket.
- Amit az interjúban mondtál....az igaz? Azt tényleg úgy gondolod? - szólalt meg Barbi.
- Mire gondolsz? - értetlenkedett Harry.
- Lisi kérlek segíts. - nézett rám barátnőm segélykérően.
- Figyelj Harry. Barbi úgy érti, hogy amit a gyerekvállalásról mondtál. - segítettem be a beszélgetésbe.
- Miért?
- Mert Harry terhes vagyok. A te gyerekeddel. - mondta ki Barbi. Harrynek elfehéredett az arca és kikerekedett a szeme, az álla pedig a földet súrolta. Pár másodpercnyi csönd után Styles felkiáltott.
- Apa leszek!

*három hónap múlva*

Hogy hogyan telt el ez a kínkeserves 3 hónap? Jól is, meg rosszul is, de leginkább rosszul. Kezdjük a jóval. Barbinak már kezd látszódni a hasa, ami nagyon aranyos kismamává teszi. Folyamatosan vesszük a baba dolgokat, szinte már egy szoba teli van az újdonsült baba holmikkal. Most pedig térjünk át a rosszra. Niallel nem igazán szoktunk már kettesben lenni, ezért eléggé eltávolodtunk egymástól. Már nem igazán érzem azt a szikrát, ami meg volt közöttünk. Még mindig szeretem, de nem akkora intenzitással, mint régebben.
A gondolataimmal gördeszkázok egy erdő mellett, hogy a friss erdei levegő észhez térítsen, hogy tudjam mi lenne a helyes és mi nem. Mivel a fejemben kavargó kérdésekre figyeltem és nem az útra, ezért nem vettem észre az előttem lévő gödröt, amibe belegurultam, így estem egy nagyot. A földön ülve vettem csak észre, hogy a térdemen elszakadt a farmernadrágom és egy hatalmas seb keletkezett. A vörösen izzó vér elkezdett lecsordogálni a lábamon, ezért az ingemnek leszakítottam a végét és azzal bekötöttem a mély vágású sebet. A kötés egyből átázott, de nem nagyon érdekelt, mert a lényeg, hogy annyira már nem vérzik a lábam. Viszont felállni még mindig nem álltam fel, mert nem bírtam volna ráállni, ugyanis iszonyatosan fájt. Előkaptam a telefonom és hívni akartam segítséget, de lemerült és kikapcsolt.
- Ahrg...hogy nekem sosem sikerül semmi sem! - morogtam dühösen, miközben a telefonomat a földhöz vágtam. A mobilom képernyője egyből betört, de nem igazán érdekelt, mert úgyis egy szar volt. Hirtelen a bokrok zörögni kezdtek, mire odakaptam a rémült tekintetem. Egy tappancsot láttam meg, majd az állat egész testét. Egy kék szemű farkas volt. Eléggé megijedtem, hogy mit akarhat, ezért meg sem mozdultam, nehogy valami mozdulatomat támadásnak vegye. Közelebb merészkedett, majd megnézte a felszakadt térdemet és elkezdte nyalogatni. A fogaival letépte a kötést, majd megint nyalogatni kezdte a most már fedetlen sebet. Miután megtisztította felnézett rám és mélyen a szemembe meredt. Óvatosan felemeltem a kezemet és közel raktam a farkas fejéhez, majd vártam mit reagál. Meglepetésemre először megszagolta és egyszer megnyalta, majd a buksiját oda nyomta. Elkezdtem simogatni, mire ő elkezdett hozzám dörgölőzni. Elmosolyodtam, mert örültem, hogy itt van ez a farkas és, hogy nem akar felfalni. Lehúzta rólam az ingemet, majd az egyik felét a deszkámra rakta, míg a másik felét a szájával fogta. Rájöttem, hogy mit szeretne ezért az ingem végét rákötöttem a deszkámra, majd ráültem, mire a farkas húzni kezdett valamerre. A telefonomat előtte gyors felkaptam a földről, majd beledugtam a zsebembe. Egy tíz perce húzhatott a farkas mikor megláttam a kórházat. Az út során nem nagyon találkoztunk emberekkel, mert kis, elhagyatott utcákon mentünk el. A kórház melletti kis utcán megálltunk, majd a farkas elengedte az ingem és leült mellém.
- Nagyon köszönöm, hogy elhoztál. Remélem még fogunk találkozni, de most menj nehogy meglássanak. - mondtam, miközben hatalmas bundáját simogattam. Most vagy én őrültem meg vagy tényleg megtörtént, de mintha bólintott volna. Felállt és elsétált egy darabig, majd visszanézett rám. Mosolyogva figyeltem, mire előre fordult és az egyik bokornál bement az erdőbe. Sóhajtottam egyet, majd lekötöztem az ingemet a deszkámról és a kezembe fogtam, úgy ahogyan a gördeszkámat is. Nehezen, de felálltam egy lábra és elkezdtem bebicegni a kórházba. Amint bementem egy nővér azonnal a segítségemre sietett és segített bemenni egy vizsgálóba, ahol azonnal elláttak. A kötés szoros volt ezért könnyebb volt ráállni a lábamra. Amint végeztem a kórházban, egyből hazaindultam. Sétálva mentem, ami eltartott egy darabig, mivel még mindig fájt a lábam. Egy bő negyed óra alatt haza is értem, ahol egyből aggodalmaskodni kezdett Susan és Sam.
- Nincs semmi baja, nem értem miért kell így aggodalmaskodni. - szólalt meg bunkón a kanapén ülő Macario. Vele még mindig fasírtba vagyunk, mert nem képes bocsánatot kérni. Megforgattam a szemeim, majd én is leültem a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a tévét, mire Rio a nem tetszését kinyilvánította.
- Figyelj még mindig nekem van több jogom itt bármit is csinálni, mint neked. - vágtam vissza.
- Ugyan miért?! Sam nem az apád szóval ennyit erről. - felelt Macario amivel betelt a pohár. Több hónapon át folyamatosan csesztetett valamivel, de eddig mindig bírtam, hogy ne szóljak vissza, de ez volt az utolsó csepp.
- Na ide figyelj, te idióta. Ez az én házam is mivel anyáról rám öröklődött mivel mindkettejük nevén rajta volt a ház. Szóval most vagy azt csinálod amit mondok vagy takarodhatsz innen el! - tudom nem szóltam vissza valami durvát, de jól esett végre kiadni magamból.
- Háh, nekem legalább vannak szüleim! Az apád miattad halt meg ezért nem szeret téged senki sem a családban. Az anyád meg már annyira nem bírt téged, hogy inkább összeütközött egy kocsival. A bátyád meg ezért ment el...mert mindenki utál téged és már nem tudtak elviselni. Sam is csak a jóindulata miatt engedi, hogy itt lakj! - mondta, mire bennem megállt az ütő. A szívem kifacsarodott, annyira fájt, a fülemben lüktetett a vér, a végtagjaim pedig remegtek a félelemtől. Könnyek szöktek a szemembe, de mozdulni sem bírtam, mire Rionak egy gúnyos mosoly ült ki az arcára.
- Macario elég legyen! Mit képzelsz magadról? Azonnal menjél fel a szobádba! - parancsolt rá Sam. Tekintetemet a nevelő apámra szegeztem, aki pillantásom láttán, azonnal hozzám sietett. - Lisikém ez nem igaz, nehogy elhidd! - ölelt magához, miközben kedvesen nyugtatott. Kiszakadtam öleléséből, majd felálltam és kirohantam a sötét utcára. Az utat csak a hold, a csillagok és a lámpa pislákoló fénye világította be. A sírás előtört belőlem, miközben a betonon futottam, hogy minél messzebb kerüljek unokatesómtól. Az utat nem figyeltem, hogy merre megyek csak a lábaim lépdeltek előre, miközben az arcomat a kezemmel takartam el. A sarkon amint befordultam egy mellkasnak ütköztem. Kezeimet elvettem a szemeim elől és megnéztem kinek mentem neki.

William

Egy barna hajú, igen helyes fiúval találtam szembe magam.
- Minden rendben? - kérdezte miközben arcomat két keze közé fogta és próbálta letörölni a könnyeim, de fölöslegesen mivel újak jöttek a helyükre. Nem szólaltam meg hanem csak kivettem a fejem fogásából és zokogni kezdtem. Arcomat a kezeimbe temettem, miközben háttal nekidőltem a falnak és lecsúsztam rajta, le a földre. A fiú leguggolt hozzám és a karomat nyugtatóan simogatni kezdte. Felnéztem rá kezeim között mire elmosolyodott. - Gyere ne sírj itt a földön hazaviszlek.
- Onnan menekülök... - szipogtam, miközben törölgetni kezdtem az arcomat.
- Akkor sem maradhatsz itt az utcán. Gyere... - mondta miközben a kezét nyújtotta, amit vonakodva de elfogadtam, így segített felállni. Nem szólaltam meg, hanem csak csöndben követtem egy fekete kocsiig. Kinyitotta nekem az ajtót, mire én beültem, majd ő is beült. Az út csöndben telt, csak a rádió szólt halkan. Ezt a fajta a csöndet nem kínos csöndnek mondanám, hanem inkább nyugtató csendnek. Amint leparkoltunk egy ház előtt kiszállt, majd illedelmes fiú módjára kinyitotta nekem az ajtót, majd segített kiszállni az autóból.
- Hol vagyunk? - kérdeztem csendesen.
- Nálam. - mondta kedvesen. Kicsit meglepődtem, hogy ide hozott, de nem ellenkeztem. Csöndben kullogtam utána, miközben bementünk a házba. A fejemet ide oda kapkodtam, hogy végig mérjem a lakást.
- Szép házad van! - suttogtam, miközben megálltam az előszobában. Az ismeretlen fiú levette a kabátját és a cipőjét, majd felém fordult.
- Nyugodtan érezd magad otthon! - mosolygott rám biztatóan, ami nem igazán segített rajtam, de kedves volt tőle. Mögém lépett és levette rólam a kabátom, ami igen illedelmes dolog. Levettem a cipőm, majd követtem a fiút. A konyhába ment ahol rakott fel vizet forralni, majd levett két bögrét a polcról és felém fordult. - Milyen teát kérsz? Van epres, fahéjas, almás...
- Az epres jó lesz. - halványan elmosolyodtam, majd odamentem mellé. A vizet levette, majd mindkét bögrébe öntött, majd az egyiket odaadta. - Köszönöm. - mosolyogtam, majd belekortyoltam a forró italba. - Kérdezhetek valamit? - szólaltam meg halkan, mire bólintott. - Miért vittél haza egy olyan lányt aki sírva rohant, de véletlenül beléd ütközött?
- Nem tudom...talán mert megsajnáltam és mert gyönyörűnek találom. - bókolt mosolyogva, amitől elpirultam. - És miért sírtál? - kérdezte kedvesen, miközben felültünk a pultra.
- A hülye unokatesóm miatt, mert egy idióta. Nagyon megbántott a legérzékenyebb témámban. - sóhajtottam, majd beleittam a teámba. Miközben visszaemlékeztem a történtekre egy könnycsepp gördült le az arcomon. A fiú-akinek még mindig nem tudom a nevét- leszállt a pultról, majd a bögréjét berakta a mosogatóba és felém fordult.
- Ne sírj. Nem érdemli meg. - mosolygott, miközben letörölte a könnyeim. - Amúgy még be sem mutatkoztam. William Darvin vagyok, de hívj csak Willnek. - nyújtotta a kezét, mire kezet ráztunk.
- Elisabeth Mason, de csak Lisi. - vigyorogtam Willre. Miután megismerkedtünk, nagyon sokat beszélgettünk és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Will nagyon kedves és helyes fiú, aki méghozzá illedelmes is. Elmesélte, hogy hogy került Londonba, hogy mi van a családjával meg ilyesmi. Kiderült, hogy Magyarországról jött, de azért angol a neve, mert az apja brit. Nagyon sokat mesélt magáról, ami engem bátorított ezért én is elmeséltem neki a történetem. Még azt is elmondtam neki, hogy Niall és köztem már nincs meg az a szikra, meg hogy a barátnőm terhes egy tini popsztártól és hogy ma egy farkas segített nekem. Már annyira nevettünk ezen a képtelenségen, hogy észre sem vettük, hogy az arcunk pár centire volt egymástól. Közelebb hajoltunk mindketten, majd ajkaink súrlódtak, mire a szívem hevesebben vert, a fülemben lüktetett a vér és a gyomromban pedig előkerültek a pillangók, amik heves csapkodásba kezdtek. Forró csókban forrtunk össze, ami heves csókcsatába váltottunk át. Kezeim a nyaka köré fontam, míg az övéi a csípőmön helyezkedtek el. Leemelt pultról, mire a lábaimat a dereka köré csatoltam, így folytattuk a csókcsatánk. Will lassú léptekkel megindult valamerre, majd egy ajtón bementünk. Ahogy végignéztem ez egy hálószoba volt. Lassan, óvatosan lefektetett a puha ágyra, majd folytatódott az este...