2013. június 24., hétfő

35.fejezet

Megjött az új rész. Szerintem nagyon szar lett, nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem egyáltalán nem tetszik... Következő rész 3-4 komment után! Xx RR

                                      Vásárlás

Reggel egy ismeretlen ágyban ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Kezdtek beugrani a tegnap történtek, ami miatt megint keserves zokogásba kezdtem. Próbáltam letörölni a lefolyó könnyeim, de hiába mert a helyükre újak jöttek.
- Cssss....Nincs semmi baj... - átölelt, ami segített, de nem múlt el a sírásom.
- Tudod hogy ez nem igaz. - suttogtam magam elé, miközben a nadrágomat piszkálgattam.
- Mi történt? - kérdezte kedvesen, mire a fejemet felemeltem és a sötétbarna szemeibe meredtem.
- Elment. Josh itt hagyott... Itt hagyott, pont úgy mint te anyát. Most lenne rá nagy szükségem, de ő elment. Lehet soha többé nem látom. - mondtam egyre halkabban. A zsebemből előkotortam a levelet amit írt nekem, majd Jack kezébe nyomtam. - Ezt írta...Kedves mi?! - szólaltam meg iróniával a hangomban.
- Kérlek ne szomorkodj... - suttogta, miközben megint átölelt és a hátamat simogatta. Kezeim a nyaka köré fontam és úgy szorítottam magamhoz.
- Éhes vagyok. - nevettem fel, miközben elengedtük egymást. Segített felállni, majd lementünk a konyhába, ahol csinált nekem ennivalót.
- Hmm...ez isteni! - mondtam, miután megettem a reggelit. - Simán elmehetnél szakácsnak!
- Hát igazából New Yorkban az voltam. - mosolygott rám Jack.
- Váó! És miket tudsz csinálni? - kíváncsiskodtam mosolyogva.
- Sok mindent. Tudod mit? Hogy jobb kedved legyen csinálok neked egy isteni ebédet. - mosolygott, miközben könyökével megtámaszkodott a pulton.
- De én is segítek! - szólaltam meg kislányosan. Talán most az elmaradt húsz évet amikor nem ismertem be tudjuk pótolni.
- De előtte elmegyünk vásárolni. Hívd el az egyik barátnődet. - mosolygott rám. Na,ja. Barátnő...mostanság Barbi nagyon furcsán szokott viselkedni, mintha titkolna valamit. Vettem egy mély levegőt, majd elővettem  telefonom és tárcsáztam legjobb barátnőm számát.
- Csáó! - mondta nevetve.
- Szia. Te és én megyünk vásárolni. - hadartam el.
- De itt vagyok a fiúknál.
- Akkor érted megyünk.
- Rendben. - egyezett bele, majd elköszöntünk egymástól, így én szóltam Jacknek, hogy indulhatunk. Beültünk a fekete Range Over-jébe és elindultunk.


*Niall szemszöge*

- Na akkor én készülődök. - mondta Barbi, miután letette a telefont.
- Hova mész édes? - kérdezte Hazza.
- Megyek vásárolni Lisivel. - mosolygott Barbara, miközben a cipőjét vette fel. A név hallatán nagyot dobbant a szívem és a lélegzetem egy pillanatra elállt. Hallottuk, ahogy egy kocsi leparkol ezért mind az ablakhoz rohantunk, hogy kinézzünk rajta. Kint megláttam Lisit, meg azt a fickót, akivel tegnap találkozott a kávézóban.
- Hé az nem az a pasas akivel találkozott tegnap? - szólalt meg Louis. Bólintottam, majd visszafordultam az ablakhoz. Szorosan megölelték egymást, majd az ajtóhoz kezdtek sétálni. Mindenki visszasietett a helyére, majd csöngettek, mire Liam felállt és kinyitotta az ajtót. Beengedte a vendégeket, akik a nappaliba jöttek.
- Hello. - köszönt Lisa unottan, majd megölelte Barbit.
- Sziasztok. Jack Mason vagyok. - mutatkozott be a kigyúrt alak. Mason?! Akkor Lisi rokona... Hogy én mekkora hülye vagyok!
- A nagybátyám. - mondta szúrósan Liamnek, Louisnak és nekem.
- Jó napot! - köszöntünk egyszerre.
- Tegezzetek nyugodtan. - mosolygott ránk. Bólintottunk, majd bátorságot vettem magamon és megszólaltam.
- Lisi beszélhetnénk? - kérdeztem reménykedve. Bólintott, mire felmentünk a szobámba. Leült az ágyra törökülésbe, míg én vele szembe.
- Figyelj én nagyon sajnálom a tegnapit. Nem tudom mi ütött belém. Louis folyamatosan hülyeségeket kezdett zagyválni, ami miatt nagyon kíváncsi lettem. Sajnálom. - vallottam be az igazat. Megakartam fogni a kezét de ő elhúzta. A szemébe néztem, amiben csalódottságot véltem felfedezni.
- Tudod...nem az bánt, hogy kémkedtél utánam, hanem az, hogy nem bíztál meg bennem. - mondta, majd felállt és kiment.


*Elisabeth szemszöge*

Azt hiszi, hogy csak úgy megbocsájtok neki? Hogy egy bocsival el van intézve? Hogyha nem bízik bennem, akkor miért van velem. Ha nem bízik bennem, akkor fölösleges ez a kapcsolat. Nem tudom mit csináljak, teljesen össze vagyok zavarodva.
- Csillagom itt vagy? - szólított Jack a kocsiban ülve úton a pláza felé.
- Persze. - bambulásomat abbahagyva mondtam neki. Amint megérkeztünk egyből kipattantam a kocsiból és a napszemüvegem felvettem, épp úgy mint Barbi. Jobb oldalamon barátnőm, bal felemen pedig Jack sétált. Néhány lánytól kaptam szúrós tekinteteket, valaki pedig csak ránk mosolygott. Volt néhány bátrabb, aki idejött és aláírást vagy közös képet kért. Boldogan fogadtuk őket Barbival, de Jack már nem nagyon bírta, hogy folyton megállítottak minket.
- Uu menjünk már be oda! - mutatott Barbi az egyik fehérnemű boltra.
- Én be nem megyek oda! - akadékoskodott Jack.
- Jó akkor te menj és ülj be valahova. Majd hívlak. - mosolyogtam rá. Bólintott, ezért mi be is rohantunk a boltba. Elindultunk a melltartók felé, ahol mindenfélét felpróbáltunk.
- Mit titkolsz? - kérdeztem barátnőmtől.
- Semmit, semmit. - habozott mielőtt mondta, szóval ez nem az igazság.
- Hazudsz. - mondtam a szemébe, amitől nyelt egy nagyot.
- Nem.
- Nagyon rosszul hazudsz. - nevettem fel, majd hagytam a témát, később úgy is megint rákérdezek. Hirtelen megláttam egy szexi fehérnemű szettet, amit azonnal fel is próbáltam.
- Nagyon jól áll neked. Niall totál odalesz érted.
- Mosoly szünet van. - húztam el a számat.
- Miért?
- Mert mikor találkoztam a nagybátyámmal Jackkel, akkor ő, Louis és Liam kémkedtek utánam. Annyira bénák voltak, hogy észrevettem őket. Igazából nem az fáj, hogy kémkedett utánam, hanem az, hogy ezek szerint nem bízik meg bennem. - öntöttem ki a szívemet legjobb barátnőmnek. Visszavettem a saját ruháim, majd a kasszához mentünk és kifizettük.
- Biztosan bízik benned! - biztatott Barbi. - Különben is ennek az a jele, hogy félt téged és, hogy szeret. Semmi értelme, hogy haragudj rá. - mosolygott rám.
- Igazad van...
- Tudom! - vigyorgott önelégülten. Előkaptam a telefonom és felhívtam Jacket, hogy hol van.


*Niall szemszöge*

- Nagyon megharagudott rám...most mit csináljak? - kérdeztem a többiektől. Most fejeztük be a próbát és még itt maradtunk egy picit. Hirtelen a többiek mind kaptak egy üzenetet, majd kaján vigyorra húzódott a szájuk. - Mit vigyorogtok?
- Menj haza! - mondta vigyorogva Liam. Megrántottam a vállam, majd felkeltem és elindultam haza. Fogtam egy taxit, majd az út után mielőtt kiszálltam kifizettem. A kulcsomat kezdtem keresni, de nem találtam. A hátsó zsebembe tapintottam meg, majd kihúztam és bedugtam a zárba. Elforgattam kétszer, majd kinyitottam az ajtót. Bent sötét volt, sehol sem volt egy kis fény se. Felkapcsoltam a lámpát, majd a nappali üvegasztalán megpillantottam egy magnót, rajta egy kis cetlivel. A cetlin ez állt: "Hallgass meg!", ezért lenyomtam a gombot.
-"Szőke hercegem...én sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Egy ember felnyitotta a szememet és rájöttem, hogy fölöslegesen haragszom rád. Most viszont gyere fel, mert már várlak." - hallottam meg Lisi hangját. Azonnal felmentem a lépcsőn és benyitottam a szobámba. A szoba tele volt gyertyákkal és rózsaszirmokkal, egy kis magnóból halk lassú zene szólt. Az erkélyen a szerelmem állt egy selyemköntösben, ezért lassú léptekkel megindultam én is ki. A háta mögé léptem és átkaroltam, majd a fülébe suttogtam.
- Meg fogsz fázni...gyere be. - észrevehetően kirázta a hideg, ami engem mosolygásra késztetett, mert nem is tudtam, hogy ezt váltom ki belőle. Mosolyogva megfordult és egy forró csókot nyomott az ajkaimra. Megindult befelé engem maga után húzva, majd megállt elengedte a kezem és a köntöse pántjáért nyúlt, majd kihúzta. Levette magáról így megláthattam rajta egy nagyon szexi fehérneműt. Alaposan többször is végig mértem, ami miatt benyálaztam az ajkaimat. Felkuncogott és közeledni kezdett felém.
- Nem gondolod, hogy túl vagy öltözve? - kérdezte érzékien suttogva a fülembe, majd beleharapott a fülcimpámba. Nagyon felizgatott ezzel... A pólóm széléhez nyúlt, majd lassan lehúzta rólam. Kezeit a mellkasomra helyezte, majd lecsúsztatta az övemig. Kicsatoltam, majd a nadrágomat kigombolta és lehúzta. Egymás szemébe néztünk, majd egy forró érzéki csókban forrtunk össze. Kezeim a fenekére csúsztak, míg az övéi a nyakamat ölelték körül. Belemarkoltam a fenekére, mire csókunkba belenyögött. Ismételten belemarkoltam, ezért a lábai a derekam köré fonódtak, ezért én erősen tartottam könnyű testét. Lassú léptekkel megindultam az ágy felé, majd óvatosan eldöntöttem rajta. Még mindig vívtuk a csókcsatánkat, miközben a melltartója csatjához nyúltam, amit azonnal kikapcsoltam. Lehúztam róla, majd folytatódott az este...

5 megjegyzés:

  1. Pedig emlékeszem, hogy kommenteltem... na mindegy. Szerintem elképesztő egy rész lett és alig várom a következőt, szóval siess!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engesztelésül pedig: http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=2994281839725607208#editor/target=page;pageID=1215600431205647714

      Törlés
    2. Nagyon szépen köszönöm!! Ígérem sietek a résszel, csak mostanság be vagyok táblázva... Xx RR

      Törlés
  2. Szia, kedves RR! Mielőtt hosszú monológba fognék, megjegyzem, nekem személy szerint tetszett ez a rész, viszont, ha elfogadsz egy olvasói tanácsot -kettő lesz-, írd hosszabbra a részeket, valamint legyen benne egy kis dráma, mivel nekem ez egy kicsit unalmas. Igen, tudom, nemrég Lisa bátyja elhagyta, ezelőtt Niallel volt balhé, meg ez a nem-lehet-terhes dolog is, de ha mondjuk egy kicsit több izgalmat vinnél bele, akkor már is jobb lenne! Gondolok én arra, hogy a főszereplő rossz útra tért, megváltozik, jön egy másik fiú, aki elrabolja a szívét, valami, bízom benne, hogy sikerül valami klasszat összehoznod. És most akkor a monológ: be kell vallanom valamit. Két dolgot. Az egyik, hogy én már természetesnek veszem, hogy magadtól hozod a részeket, komihatár nélkül -most már van. Ezt ne vedd sértésnek, de én eddig teljesen úgy éreztem, magadnak írod a blogot. Nos, ezzel inkább vagyok én, bár ez mellékes. A másik, hogy én az a fajta kommentelő vagyok, aki mobilról olvassa a blogod. Ezek a mobilolvasók -személy szerint jómagam- általában elolvassák a részt, és lapoznak tovább, látva, más úgy is kommentel. Meg alapból is, nehéz telefonról bepötyögni...ha meg nem ez van, akkor a másik fajta, a "vész-komis", aki -megint rólam van szó-, aki csak akkor ír, ha fenyegetőzik az író. Oké, most nem tudom, ezzel mit akartam mondani XD. Szóval, a lényege a dolognak: ne csüggedj,ha nem kapsz olyan sok komit, hiszen nem a lusta olvasók kedvéért írod, hanem a rendes olvasóknak! Tehát: ha valamikor azzal jönnél, hogy abbahagyod a blogod, meg ne merészeld tenni! Vannak olvasóid, akik szeretnek, és olvasnak, köztük én is! ♥

    xx Bonnie♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bonnie! Nagyon köszönöm hogy kommenteltél, mert őszintén szólva kezdtem feladni.... A sztorinak pedig most kezdtem el a forduló pontját kidolgozni, hogy most lesz leginkább bonyodalom. És tudom milyen mobilos olvasónak lenni, mert én is az vagyok. Bár azért jól esne-nem pont rád gondolok hanem a mobilos olvasókra- még akkor is ha ékezet nélkül írnának. Még egyszer köszönöm hogy kommenteltél mert különben feladtam volna! Xx RR

      Törlés