27.fejezet

Kedves olvasóim!
Jól jött ez a hosszú hétvége, mert így volt időm írni még egy részt nektek!:)  Remélem tetszeni fog és komiztok is! A rész nem lett valami érdekes, de majd csak ez után fog beindulni a sztori! Igazából nem tudok mást hozzáfűzni szóval nem is rizsázok tovább!
Jó olvasást!
Xx RR
  
                                              Levelek

*Barbara szemszöge*

- Kinyitom. - mondtam mikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Edward állt ott. - Szia! Lisi nincs itt, ha őt keresed. - mondtam mosolyogva.
- Bemehetek? - kérdezte szomorúan. Beengedtem és a nappaliba hívott mindenkit. Fogalmam sincs mit szeretne, de kíváncsi vagyok. Beleültem Harry ölébe, így belekezdett.
- Azért jöttem, hogy közöljem veletek...Lisi elutazott. Mindent megtudtok ezekből a levelekből. Csak ezért jöttem...Sziasztok! - köszönt és elment. Az egyik borítékon ez állt: Louis, Liam, Harry, Zayn és Barbi; míg a másikon ez: Niall. Felálltam Hazza öléből és felkaptam az a levelet ami nekünk szól. Kinyitottam és olvasni kezdtem.
- Drága fiúk és Barbi!
Kedves Louis! Te és párod, Eleanor a szívembe loptátok magatokat. Ti egy remek pár vagytok, teljes mértékig összeilletek. Louis figyelj oda Elre és tedd boldoggá! Tudom, hogy te tudsz komoly is lenni, ha a helyzet megkívánja.
Kedves Liam!
Te egy értelmes, okos és jólelkű fiú vagy, úgy ahogy barátnőd, Danielle is. Mindig legyél mellette égy vigyázz rá, mert megérdemlitek egymást. És ne feledd, soha ne adj fel semmit!
Kedves Harry!
Nagyon szépen kérlek vigyázz Barbira, mert elég sokszor meggondolatlanul cselekszik. Ha szomorú vigasztald meg, ha távol vagy tőle hívd fel és ha maga alatt van öleld át és suttogd a fülébe:Szeretlek. Ha ezeket megteszed, örökké veled lesz! És ne feledd, sose adj mások véleményére!
Kedves Zayn!
Nagyon köszönöm, hogy annyit segítettél nekem, mikor szükségem volt valakire. Sokat köszönhetek neked! Te tanítottál meg nem félni semmitől! Én sajnos nem ismerhettem meg Perriet, de biztos fantasztikus lány. Ne bántsd meg, mert ha az mind igaz amit mondtál akkor nagyon szeret téged! Kérlek óvd és szeresd őt!
Kedves Barbi!
Sajnálom, hogy egyedül hagytalak, de el kellett mennem. Tudom jól, hogy ezzel nagyon megbántottalak, de hidd el, hogy nagyon sajnálom! Tudom most felmerül benned az a kérdés, hogy miért nem szóltam. Mert, ha elmondom, hogy elmegyek, te biztosan rávettél volna, hogy maradjak. Ne feledd, szeretlek!
Sajnálom, hogy elmentem, de így lesz a legjobban. Ne aggódjatok, mert egy biztonságos és jó helyen élek. Nem tudom meddig maradok, talán egy hónapra, talán egy évre, talán örökké. Egy dolgot szeretnélek tőletek kérni: Vigyázzatok Niallre és segítsetek neki elfelejteni engem.
Sosem felejtelek titeket! Szeretlek titeket!
Puszi: Lisa - fejeztem be. Ezt nem hiszem el! Itt hagyott...olyan mintha a szívem felét kitépték volna. Lerogytam a legközelebbi fotelbe és halk zokogásba kezdtem. Mindenkit megdöbbentett ez, hogy itt hagyott minket. Gondolkodásomból a telefonom zavart meg. Előkotortam a zsebemből, de egy ismeretlen szám villogott a kijelzőn.
- Igen? - szóltam bele.
- Ha más is a szobában van, akkor menj el onnan nagyon messze. - hallottam meg Lisi hangját aminek nagyon örültem.
- Rendben. Szóval az úgy volt, hogy... - játszottam mintha valaki mással beszélnék, de mikor kiértem rendesen beszéltem - úr...isten! Hol vagy? Egyáltalán jól vagy? És mi a fészkes fene ütött beléd, hogy csak így itt hagysz?! - rivalltam rá barátnőmre.
- Te is hiányzol nekem! - mondta nevetve.
- Ez nem vicces! - mondtam mérgesen.
- Jól van na nyugi...a fiúknál vagy? - kérdezte, hangjában lehet hallani, hogy mosolyog.
- Aha. De miért? - hangomban kíváncsiságot lehetett felfedezni.
- Akkor a telefont add oda Zaynnek. De ne mond hogy én vagyok csak annyit, hogy keresik. Jó?
- Oksi. - visszamentem a nappaliba - Zayn téged keresnek.- meglepődöttség ült ki az arcára, de felállt és kivette a kezemből a telefont, majd elment.

*Elisabeth szemszöge*

- Igen? - hallottam meg mély hangját.
- Zaynee!! - kiáltottam bele mosolyogva.
- Lisi?! Hol vagy? És mért mentél el? És jól vagy? - hadarta el kérdéseit amin felnevettem.
- Csak sorjában. Mindent elmondok csak ne telefonon. Webcamera? - kérdeztem gondolkozva.
- Oké. 5 perc múlva webcam. Addig is szia. - szólt bele a telefonba Zayn. Letettük így én a laptopomért felrohantam a szobámba és leültem az ágyamra. Bekapcsoltam a gépem és már jött is a felkérés. Elfogadtam, ezért egyből megláttam Zayn felzselézett haját és zöldesbarna szemeit, ami aggodalmat tükrözött.
- Helló!!! - mondtam vigyorogva.
- Jaj Lisi hol vagy? - kérdezte egyből.
- Szeretnélek valamire megkérni. - váltottam át komolyra Malik kérdését figyelembe se véve. Bólintott így folytattam. - Szeretném veled tartani a kapcsolatot, de csak titokban. Nem akarom, hogy Barbi megtudja, hogy hol vagyok, mert akkor azonnal ide jönne.
- Hát...jó. Legyen, benne vagyok. De akkor áruld el hol vagy?
- Egy fantasztikus helyen. Az unokabátyámnál, Macarionál. - mondtam vigyorogva.
- Csak nem rólam van szó? - ült le mellém Rio vigyorogva. - Áh, biztos te vagy Zayn.
- Aha. Akkor te meg Macario.
- Te mikor jöttél be? - kérdeztem Riora tekintve.
- Akkor mikor meghallottam a nevem. Ja és Zayn, köszönöm. - fordult a kamera felé unokatesóm.
- Szívesen, de mit? - kérdezte értetlen fejjel Malik.
- Lisi elmesélt mindent ami vele történt Londonban. - vázolta a tényt Rio. Zayn innen már értette, hogy arra célzott, hogy mennyit segített nekem. - Ja húgi ma eljössz velem és Nico-val a partra. - mosolyogva bólintottam, így "bátyám" kiment a szobából.
- Partra? Pontosan hol is vagy? - kérdezte Zayn értetlen arckifejezéssel.
- Hát...Olaszországban és azon belül Nápolyban. - mondtam nevetve. Beszélgettünk még egy fél óráig, de utána mennie kellett. Mivel Rio azt mondta, hogy lemegyünk a partra, ezért a szekrényemhez léptem és kivettem belőle egy fürdőruhát, amit azonnal magamra kaptam. Felvettem egy rövidnadrágot és egy fölsőt, majd a kezembe kaptam egy törölközőt és a telefonom, majd indultam is lefele a csigalépcsőn. Lent Macario és egy fiú. Mindkettejükön egy strandgatya és egy trikó volt.
- Szia, Lisa vagyok. - nyújtottam a kezem a fiúnak aki elfogadta.
- Nico. Akkor mehetünk? - szólalt meg mély hangján. Mosolyogva bólintottam és elindultunk. Nem kellett sokat menni, mert itt lakunk a tengerpart mellett. A nap vakítóan tűzött, míg szél vagy egyáltalán egy kis szellő sem mutatta jelét, hogy lenne. Boldogan tapostam a homokban, ami meleg volt, de nem zavart. A parton egy csomó fiatal volt, sehol egy felnőtt vagy kisgyerek. Jó volt, nagyon tetszett az egész. Leraktam a türcsim és a telefonom, majd levettem a trikóm és a gatyám.
- Akkor jössz szörfözni? - kérdezte vigyorogva Rio.
- De nem tudok! - mondtam mosolyogva.
- Tudsz te, mert a véredben van! - biztatott és adott egy deszkát, majd megindult a víz felé engem is maga után húzva.

@Lisi_Mason Mondtam, hogy tudsz szörfözni;) #nekemmindigigazamvan @Macario_Hernan

- Ez tök jó kép lett! - mosolyogtam Nico-ra, mert ő fényképezett folyamatosan.
-Tudom! - vigyorgott önelégülten.
- De egoista vagy! - nevettem, miközben a vállába boxoltam. - Éhes vagyok! - nyafogtam mikor megéreztem, hogy a hasam kordul egyet.
- Akkor irány haza. - mondta Rio, ezért megindultunk haza. Két perc múlva már a nappaliban ültem és vártam, hogy meghozzák a pizzát.

Miután megettük az isteni pizzákat Nico hazament én pedig lefeküdtem aludni mivel hulla fáradt vagyok.
- Jó éjt Rio! - suttogtam Macario fülébe miközben átöleltem.
- Jó éjt húgi! Álmodj szépeket! - elváltunk egymástól, így én felmentem fürödni, majd aludni.