25.fejezet

Kedves Olvasóim!
Mivel én olyan jószívű vagyok ezért még ma meghoztam az új részt. Remélem tetszik:) Nagyon köszönöm szépen a komikat nagyon jól esnek! A következő csak a jövő héten fog jönni mert készülnöm kell az angol vizsgára...
Jó olvasást!
Xx RR


                                  A szemembe mond

Teste forró volt, haja szanaszét állt, szemei vágytól csillogtak. Eltoltam magamtól és bementem a nappaliba, ahol leültem a kanapéra, a térdemen megtámasztottam magam, az arcomat a kezeimbe temettem. Egy nagyot sóhajtottam és hátradőltem, eközben leült mellém az előbb vágytól fűtött srác. Aggodalommal a szemében fürkészte arcomat, így tekintetem rá emeltem, a gyönyörű íriszeire. Szemeim becsuktam és egy nagy levegőt vettem.
- Ez mi volt az előbb?! - kérdeztem felemelve egy picit a hangom.
- Csókolózás, de te sem ellenezted... - hallottam hangján, hogy vigyorog, mint a tejbetök.
- Mert...mert...mert izé... - nem tudtam egy rendes kifogást találni, mert őszintén megmondva nagyon élveztem, hogy ennyire vágytól fűtött és vad volt. Éreztem, ahogyan arcom pírba borul, így eltakartam a kezeimmel.
- Hé, aranyos vagy mikor elpirulsz. - mondta mosolyogva és levette a kezeimet az arcomról, így rálátást nyerhettem gyémánt kék szemeire. Nem bírtam magammal így eldöntöttem a kanapén és hevesen megcsókoltam. Először meglepődött, de aztán szívesen viszonozta lépésemet. Megint elborított a vágy aminek nem tudtam parancsolni csak hajtott és hajtott. A fölsőmért nyúlt, de ekkor észbe kaptam és eltoltam magamtól. Felültem a kanapén és előre meredtem.
- Ezt nem szabadna... - suttogtam magam elé.
- Miért nem? - kérdezte kíváncsisággal a hangjában.
- Mert már nem vagyunk együtt Niall! - szóltam rá - Légy szíves menj el... - kértem halkan, mire nyomott egy puszit a hajamba és távozott. Ezt muszáj valakivel megbeszélnem. Felkaptam magamra a bőrdzsekim és a converse cipőm, majd kiléptem a házból és a szomszéd ház ablaka alá mentem és elkezdtem kavicsokkal dobálni. Mikor felkapcsolódott a lámpa abbahagytam és végre valahára megláttam kihajolni Barbit.
- Mit szeretnél? - kérdezte álmosan, miközben megdörgölte szemeit.
- Beszélnünk kell! - mondtam kétségbeesetten.
Sóhajtott. - Rendben. Mindjárt lent vagyok. - és ezzel el is tűnt. Két perc után nyílt az ajtó és barátnőm rajzolódott ki. Egy öleléssel köszöntem neki, majd elkezdtünk sétálni. Kezeimet zsebre dugtam és a földet kémleltem, mintha olyan érdekes lenne.
- Szóval miről akartál beszélni?
- Ma este visszajött és hát...majdnem lefeküdtünk... - mondtam el egy kicsi szünetet hagyva. Barbinak elkerekedett a szeme és megállt.
- Mármint Niallel? - kérdezte és újból sétálni kezdett.
- Ühüm. - bólintottam.
- Hát...wow! Mért nem bocsájtasz meg neki?
- Mert megcsalt! Ha egyszer megcsal, máskor is megfog. - vázoltam a tényeket. Megforgatta a szemeit és elkezdett visszafelé sétálni, engem otthagyva. Észbe kaptam és elkezdtem utánafutni.
- Most mi a bajod? - kérdeztem mikor mellé értem.
- Jajj Lisa látszik, hogy teljesen odavagy érte és ő is érted! Most szegény mért nem kaphat még egy esélyt?!
- Mert nem. - jelentettem ki mire megállt, így az én lábaim is leálltak. Szembefordult velem és a szemembe nézett.
- Mond hogy nem szereted!
- Nem szeretem! - teljesítettem miközben a földet néztem.
- A szemembe mond...
Vettem egy mély levegőt és tekintetem a zöld íriszeibe meredt. Kinyitottam a szám, de nem jött ki hang. Ha kimondanám akkor hazudnék, de nem tudok Barbinak nem igazat mondani...Győzött!
- Nem tudom...szeretem... - vallottam be nem is neki, hanem inkább saját magamnak.
- Ezt kell neki mondanod. - közölte velem mikor odaértünk a házunkhoz.
- Köszönöm! - suttogtam és egy nagy ölelést adtam neki, meg egy puszit. Amint elengedtem berohantam a házba és írtam egy levelet Samnek, hogy elmentem. A garázsból kihoztam a motorom és felültem rá, majd amilyen gyorsan csak tudtam hajtottam. A 20 perces utat megtettem nyolc perc alatt. Leparkoltam és rohantam az ajtóhoz és megállás nélkül csöngettem. Lehet, hogy már alszanak, de most nem érdekel.
- Mi van? - nyitott ajtót Zayn csukott szemmel. Amint kinyitotta íriszeit, meglepődöttség volt az arcán. - Mit keresel itt Lisi?
- Beengedsz? Beszélnem kell Niallel... - bólintott és beengedett. Felrohantam a lépcsőn és a szöszi szobáját kerestem. Amint megtaláltam, bekopogtam, mire a válasza egy szomorúan hangzott "Gyere" volt. Lassan, finoman kinyitottam az ajtót, de Niall nem látott meg mert háttal volt az ajtónak és éppen az ablakon nézett ki. Halkan mögé osontam és lefogtam a szemeit.
- Lisi... - suttogta azonnal és megfordult.
- Honnan tudtad hogy én vagyok?
- Mert megismertem puha kezeidet. - mondta miközben homlokát az enyémnek döntötte. Ajkai súrolták az enyémet, de nem csókolt meg. Kezemet a mellkasára helyeztem és úgy néztem gyönyörű tengerkék szemeit. Tenyeremet felvezettem a nyakára ezzel közelebb húzva hozzám. Karját a derekamra rakta így testünk összesimult. A szobát csak a hold fénye világította meg ami az egészet romantikussá tette.
- Szeretlek... - suttogtam a bűvös szót.
- Én is szeretlek! - mondta határozottan és végre ajkaink összeértek. Faltuk egymás ajkait miközben lábaim a dereka köré csavartam. Érzékiek,  de mégis vadak voltak a csókjaink, amit megállás nélkül folytattunk. Lassan lefektetett az ágyra és a pólóm széléhez nyúlt, de ekkor leállt és eltávolodott tőlem egy picit. Értettem mit akar ezért magabiztosan bólintottam. Újból neki esett ajkaimnak és folytatódott az este...

Reggel arra ébredtem, hogy valaki cirógatja a csupasz hátam. Kinyitottam a szemeim és a szöszit pillantottam meg mellettem fekve. Eszembe jutott a tegnap este emlékei, amin elmosolyodtam. Felültem, miközben a takarót magam elé raktam. Felálltam a takaróval együtt amit magam köré tekertem.
- Hé! Nincs mit szégyellned, gyönyörű vagy! - vigyorgott rám. Jól esett, hogy ezt gondolja rólam, ezért ledobtam magamról a takarót és felvettem a fehérneműimet és az első kezembe akadt pólót, ami Niallé volt. - Jól áll neked a pólóm. - vigyorgott pimaszul mire megdobtam egy párnával amin felnevetett.
- Szerintetek mi történt az este? - hallottunk meg sutyorgást az ajtó mögül.
- Hát a hangok amiket hallottam, azok alapján arra tippelek, hogy beküldték a macit a málnásba. - szólalt meg Harry, ami miatt teljesen elpirultam. A szobában lévő fiú felkuncogott pirulásomon, ezért kinyújtottam rá a nyelvem.
- Hagyjátok már őket! - mondta Liam. Az egyetlen normális ember ebben a házban. Hallottam ahogy lemennek, ezért megindultam lefelé a konyhába. Amint leértem négy szempár fogadott.
- Hello. - köszöntem kedvesen, mosolyogva, majd öntöttem magamnak kávét és leültem hozzájuk.
- Mi ez a jókedv? - kérdezte Louis.
- Szóval nem lehetek boldog?! Ch... - játszottam a megsértődöttet.
- Nem úgy gondoltam, vagyis izé...ahj... - mentegetőzött a répafiú.
- Nyugi csak hülyéskedek. - vigyorogtam rá. Kifújta a benntartott levegőt majd ismételten megszólalt.
- Akkor?
- Mi akkor? - kérdeztem úgy mintha nem értenék semmit. Pedig értem, hogy mire akar kilyukadni.
- Megtörtént? - kérdezte kíváncsisággal a hangjában és most már Harry és Zayn is figyelt. Egyedül Liam volt normális és hagyott engem.
- Micsoda? - kérdeztem tovább játszadozva a fiúval.
- Tudod AZ... - emelte ki az AZ szót. Felnevettem és válaszoltam.
- Mármint, hogy Harry szavaival éljek: " Beküldtük-e a macit a málnásba? " - kérdeztem röhögve. Amint Hazza meghallotta mit mondtam kiköpte a kávéját. Öröm volt nézni, ahogy szenvednek, csak azért, hogy megtudják lefeküdtünk-e vagy nem.
- Ja.
- Titok. Semmi közötök hozzá. - vigyorogtam rájuk és felálltam, majd felmentem szerelmemhez. Felöltözve feküdt az ágyon és a plafont bámulta. Lefeküdtem mellé és a fejem a mellkasára hajtottam. A szemeim kezdtek lecsukódni miközben Niall dúdolt nekem.