24.fejezet

Kedves Olvasóim!
Meghoztam az újabb részt, bár kicsit szomorú vagyok mert csak egy komment érkezett az előző részhez...remélem ez jobban fog nektek tetszeni! Komizzatok!
Jó olvasást!
Xx RR

                                                           Ő is elhagy...

Ismét. Újból előjött az a hülye álom ami miatt már napok óta nem tudok aludni egy percet sem. A folytonos sikítás és sírás az őrületbe kerget! Csodálkozom, hogy a hangom még nem ment el, a hangszálaim is épek és még nem apadt ki a könnycsatornám. Borzalmas, így nem lehet élni mivel aludni nem tudok és már arra jutottam, hogy nem merek aludni...Félek, hogy megint előjön és ismételten zokogok vagy inkább bőgök és kiáltozom, sikítok. Ez így nem mehet tovább! Rá kell jönnöm mért üldöz engem az álom, vagyis a múlt.
- Lisi ébredj! Nincs semmi baj, itt vagyok! - hallottam meg egy ismerős hangot. Kinyitottam a szemem és rá kellett jönnöm, hogy megint sikítottam és sírtam. - Jajj, Lisikém! Tudok valamiben segíteni, hogy elmúljon ez? - kérdezte kedvesen Sam amitől megnyugodtam és lehiggadtam.
- Jó lenne, de sajnos nem tudsz... - mondtam szomorúan. Felültem törökülésbe és néztem ki a fejemből. - Neked nem kellene dolgozni menned? - kérdeztem rá nézve. A fejéhez csapott és elköszönt tőlem, így egyedül maradtam. Elővettem a telefonom és felhívtam a céget, hogy ma nem megyek dolgozni, mert nem érzem jól magam. És ez félig meddig igaz, mert kialvatlanságban szenvedem. Nehezen, de felkeltem az ágyból és elmentem fürdeni, majd felöltözni. Lementem és leültem a kanapéra, majd bekapcsoltam a tévét. Végignéztem az összes adót, de nem volt semmi érdekes ezért a zenecsatornán állítottam meg. Valami nyálas szám ment amiért őszintén egyáltalán nem rajongok. Bambulásomból a telefonom zökkentett ki.
- Igen? - szóltam bele, mert nem néztem ki az.
- Húgi! - hallottam meg bátyám rekedtes hangját, amitől nekem is egyből jobb kedvem lett. -Olyan rég láttalak!
- Jaj, tökfej! Annyira hiányzol, mikor jössz vissza? - kérdeztem, mert tényleg nagyon hiányzott, mert elutazott valahova.
- Még nem tudom, de szerintem nyisd ki az ajtót! - mondta amiből én nem értettem semmit. Mért kellene kinyitnom az ajtót? Mind egy. Csináltam amit kért és megláttam az ajtófélfának támaszkodva. A telefont kinyomtam és eldobtam-szó szerint- majd Josh nyakába ugrottam. - Gyagyás megfojtasz.... - szólalt meg elhaló hangon amiért egyből elengedtem és felnevettem.
- Nagyon hiányoztál te hülye gyerek! - mondtam és megint megöleltem. Beljebb mentünk és a kanapén foglaltunk helyet.
- Mesélj mi van veled? - kérdezte kíváncsisággal a hangjában. Elmondtam neki mindent...a Niallel való szakítástól kezdve egészen máig. - Van egy bejelenteni valóm húgi... - szólalt meg pár perc csönd után. Tekintetem rá vezettem így az én arcomról egyből lefagyott a mosoly mikor megláttam komor tekintetét. - Nem maradok Londonban...elköltözök. - mondta amitől nekem szemeim könnybe lábadtak és felfutottam a szobámba. Az ajtót bezártam magam mögött és az ágyba borultam. Hallottam ahogyan Josh kopog meg szólongat, de nem érdekelt. Kis idő után meghallottam legjobb barátnőm hangját, hogy beszéljük meg, de őt sem engedtem be. Miért pont velem történik mind ez?! Miért ilyen szar az életem?! Ezen gondolkoztam úgy fél óráig mikor meghallottam, hogy újból kopognak.
- Hagyjatok békén! - üvöltöttem, miközben egy párnát hozzávágtam az ajtómhoz.
- Hé Lisi...Zayn vagyok. - hallottam meg egy kedves hangot, amitől felkeltem és kinyitottam az ajtóm, majd beengedtem a fiút. - Mond mi bánt? Barbi csak annyit mondott, hogy kiakadtál valami miatt és nem jössz ki és senkivel nem beszélsz. - mondtam miután leült az ágyamra és én szembe ültem vele. Látásom elhomályosult és kinyitottam a szám, de hang nem jött ki rajta, így megint megpróbáltam, de ezúttal megszólaltam.
- Josh is itt hagy...ahogy anya és apa tette.
- Nem Lisi ez nem igaz! Apukád és anyukád meghalt nem pedig elhagyott. Josht pedig biztosan látni fogod még. - mosolygott rám. Halványan én is elmosolyodtam amitől az arcán még nagyobb lett a vigyor.
- Igazad van...de akkor is! Ennyire rossz ember vagyok, hogy mindenki elhagy engem?! - szólaltam meg egy kis idő után.
- Dehogy is! Ezt a butaságot azonnal verd ki a szép kis fejedből! Te egy fantasztikus lány vagy! - mondta biztatóan, mire én megöleltem. Jól esett, hogy kiönthetem neki a szívem.
- Mióta lettél te ilyen bölcs? - kérdeztem vigyorogva.
- Haha. Valaki nagyon vicces kedvében van! Akkor is ilyen mókamester leszel mikor megcsikizlek? - vonta fel a szemöldökét, mire én egyből felpattantam az ágyamról és kifutottam a szobából de szerencsétlenségemre Zayn is követett. Sikítva rohantam le a lépcsőn be a nappaliba, ahol a többiek voltak. Mindenki ült kivéve Louis ezért gyorsan a háta mögé futottam.
- Segítsetek! Meg akar csikizni! - sikoltoztam nevetve. Malik elkezdett közeledni mire én odalöktem Lout és megint futásnak eredtem. A kanapé mögé futottam és vártam mikor csap le a Bradford Bad Boi. - Kérlek ne csikizz meg! - hátráltam Zayn elől, de a falnak ütköztem. Nem hatotta meg könyörgésem, ezért heves csikizésbe kezdett. Nevettem és sikítottam egyszerre, de még mindig nem hagyta abba, helyette a többiek is beszálltak, így már ott tartottam, hogy nem bírom tovább.
- Jó hagyjátok abba, szegény alig kap levegőt. - szólt rá a fiúkra Barbi. Szerencsére rá hallgattak így levegőhöz jutottam. Vettem egy mély levegőt és megnéztem hol van hely. Bátyám mellett és tőle messzire pedig Liam mellett. Mivel még mindig haragszom Joshra így Li mellé csüccsentem le.
- Na és mit csináljunk? - kérdeztem a többiekre nézve.
- Üvegezzünk! - kiáltott fel Harry. Mivel mindenki beleegyezett eme ötletbe ezért körbeültünk és megpörgettem az üveget.
- Louis... - kezdtem sejtelmesen - meztelenül kell végigfutnod az utcát! - vigyorogtam gonoszul.
- Ha elég pia lenne bennem megcsinálnám, de mivel józan vagyok eszem ágában sincsen! - válaszolt ész szerűen. Levette a pólóját, mert az a szabály ha nem csinálod akkor vetkőznöd kell. Most Lou pörgetett. Sokáig nem került rám a sor, de végül Zayn pörgetett, ami egyenesen rám mutatott.
- Csókold meg Niallt. - jelentette ki mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne.
- Barátokkal nem csókolózok. - mondtam mire a fiúknak elkerekedett a szemük. Szóval ők ezt eddig nem tudták...upsz... Mivel nem csináltam meg a feladatot ezért levettem a trikóm.
- Merész kislány! - vigyorgott Zayn.
- Így a strandon is láthattok. - rántottam meg a vállam. A délután gyorsan eltelt, hála a fiúknak. Miután mindenki elment, ismételten egyedül maradtam, mert Sam csak késő este szokott hazaérni, de akkor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, de egy nem várt személy állt ott.

Megszólalni sem tudtam, mert letámadta ajkaim. Visszacsókoltam, amit nem kellett volna, de annyira jól esett. Bementünk a csókot nem megszakítva és hozzányomott a falnak, miközben testét hozzám simította, amitől még nagyobb lett bennem a vágy. A szívem vadul pumpált, miközben egymás ajkait faltuk. Ő sem tántorodott meg, hanem belemarkolt a fenekembe, így én a lábaimat a dereka köré csavartam, míg ő megtartott. Nyaka köré raktam karjaimat, miközben még mindig a falnak nyomott és heves csókcsatát váltottunk. A vágy csak úgy fűtött engem, de muszáj volt elválnunk egymástól, mert ezt nem szabadna, így eltoltam magamtól és belenéztem gyönyörű szemeibe.


Szerintetek ki lehet az? Válaszokat várok komiban! Xx RR