23.fejezet

Kedves Olvasóim!
Nagyon köszönöm a komikat nagyon jól esnek! És még szeretném megköszönni a 6 rendszeres olvasót és a több mint 4000 megjelenítést! Nagyon hálás vagyok nektek! Nem is rizsázok tovább, a következő 2-3 komi után jön! 
Jó olvasást!
Xx RR
 
                           Álom, ami a valóság

- Edward! - vigyorogtam a szemben ülő fiúra.
- Mizu? - kérdezte egy mosollyal az arcán.
- Ugyanaz mint eddig... - sóhajtottam - ...vagyis pluszba még össze is vesztem Barbival.
- Azt hogy? Hisz ti sosem veszekedtetek hanem megbeszéltétek a dolgokat. - gondolkozott hangosan. - És min?
- A múltamból nem meséltem el neki valamit, de ez eddig nem is zavarta, most meg eltávolodtunk és kérdőre vont hogy mi az a titok. Elkezdtünk ordibálni egymással és végül véletlenül kiordítottam magamból hogy szeretem még Niallt, de miután megfordultam ott voltak a fiúk. Kirohantam a házból, de szerencsére Zayn utánam jött. - meséltem el neki a történteket.
- Szerencsére? - kérdezett vissza. Elmondtam hogy elájultam, majd reggel a kórházban ébredtem és szakítottam Niallel. Még azt is elárultam hogy egész este nem tudtam aludni mert az a hülye rémálom kergetett folyton. Eddel megbeszéltük, hogy késő délután átmegyek hozzájuk és megismerem Jasminet, a menyasszonyát. Kifizettem a kávém és elindultam haza. Fogtam egy taxit ami gyorsan hazavitt és belépdeltem a házba. Felmentem a szobámba és elővettem a laptopom. Olyan régen voltam fent twiteren. Igazából azóta amióta megismerkedtem a fiúkkal. Beírtam a jelszavam és beléptem, de nem számítottam rá, hogy ennyire meg fog nőni a követőim száma és ennyi levelem lesz. Több száz gyűlölködő levelet kaptam, persze volt néhol 1-2 gratuláló is. Egy mozdulattal kitöröltem az összes utálkozó levelet, mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy miket hordanak össze-vissza azok akik nem is ismernek. Kiléptem és kikapcsoltam a gépem, majd a dvd lejátszóhoz léptem és beraktam egy filmet. Igazából nem is film hanem mese. Imádom a meséket, de a kedvencem a Szépség és a szörnyeteg. Ez a mese az ami megtanított arra, hogy nem minden a külső. Lehet valaki szép, de nem biztos, hogy a személyisége is annyira jó. Most is azt raktam be.
Egy húsz perce nézhettem mikor a csengő zavart meg. Leállítottam a mesét és lebaktattam a lépcsőn majd ajtót nyitottam de egy nem várt személy állt ott.
- Szia! - köszönt mosolyogva. Köpni-nyelni nem tudtam ezért csak bambán álltam és néztem. - Bemehetek?
- Persze. - mondtam és elálltam az útból. Mikor elment előttem, megcsapott bódító illata, amiből egy nagyot szippantottam. Bementünk a nappaliba, ahol a kanapén helyet foglaltunk.
- Kérsz valamit inni vagy enni? - kérdeztem miközben tekintetem rá emeltem. Méz szőke haja, mint mindig most is tökéletesen volt beállítva, míg tengerkék szemei vadul csillogtak.
- Nem. Nem kertelek kimondom amiért jöttem. Nekem az a csók nem jelentett semmit. Tudom jól, hogy nagyot hibáztam és megértelek hogyha dühös vagy rám. Csak egy esélyt szeretnék és ígérem nem szúrom el! - nézett rám, szemében teli reménnyel.
- Igen hibáztál, de az emberek hibáznak. És én egyáltalán nem haragszom rád Niall. De hogyha valaki elveszti a bizalmam annak nagyon nehéz visszaszereznie.Sajnálom Niall, de vége. És tudom nehéz kérés, de maradjunk barátok. - "mosolyodtam" el halványan. Vett egy nagy levegőt majd válaszolt.
- Rendben.
Beszélgettünk még pár szót, de neki el kellett mennie és nekem is készülődnöm kellett a találkozásra. Gyorsan felvettem egy szettet és megcsináltam a hajam majd felraktam egy kevéske sminket és megindultam a megadott címre. Taxival nem volt messze, így tíz perc után oda is értem egy szép nagy házhoz. Kifizettem a sofőrt és a nagy barna ajtóhoz lépdeltem. Megálltam előtte és becsöngettem. Pár másodperc után nyílt az ajtó és egy gyönyörű, barna hajú lány állt előttem.

Jasmine Blake

- Szia! Biztos te vagy Lisa! - mosolygott rám. - Gyere be.
- Hello.
- Jasmine vagyok. - nyújtotta felém a kezét amit én örömmel fogadtam. - Drágám, gyere vendégünk van! - szólt fel az emeletre, ahonnan pár másodperccel később Ed jött le.
- Li! - vigyorgott rám és megölelt.
- Gyertek enni, mert különben kihűl. - mosolygott ránk Edward párja és megindult a konyha felé.
- Gyönyörű házatok van. - tettem szóvá megállapításomat.
- Köszönjük szépen! - mondta Jasmine. Az étel fantasztikus volt és Jasmine pedig egy remek lány. Őszintén szólva nagyon összeillenek Eddel. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot Jasmine-nel.
- Kérhetek egy tanácsot? - kérdeztem félve a menyasszony felé fordulva. Mosolyogva bólintott így erőt vettem magamon és belekezdtem. - Van egy fiú akivel jártam, de ő csókolózott egy másik lánnyal egy buliban ami miatt szakítottam vele. Ma délután eljött hozzám és egy esélyt kért, de én nemet mondtam és csak barátok maradtunk. Mit tegyek? A szívem azt súgja, hogy azonnal mennyek hozzá és bocsássak meg neki, de az agyam tiltakozik. - öntöttem ki a lelkem Jasmine-nek. - Melyikre hallgassak?
- Egyikre se. Én is jártam már így, de én akkor az agyamra hallgattam. Viszont, hogyha a szívemre hallgattam volna akkor meg ott lent volna az hogy lehet újra megtenné. Ezért én azt ajánlom, hogy a lelkedre hallgass mert az mindig csak a jót súgja. Biztos vagyok benne, hogy helyes döntést fogsz hozni, lehet nem most de később biztos! - osztotta meg velem a gondolatait. Ezt átgondolva nem is hülyeség, sőt!
- Köszönöm! - mosolyogtam rá hálásan. - Viszont későre jár, szóval én megyek. Köszönöm, hogy eljöhettem és nagyon köszönöm a tanácsodat. - köszöntem el tőlük és táskámat felkapva mentem haza, ahol egy gyors fürdés után bedőltem az ágyba.

Ajánlott zene

Ismételten előjött a rémálmom. Esténként folyamatosan többször is felbukkan az álom. Ugyanígy volt ez ma is. Reggel megint sírva és sikítva keltem fel. Sam mindig berohan hozzám és lenyugtat, elaltat, amiért nagyon hálás vagyok neki.
Minden reggel miután felébredtem elmentem dolgozni, munka után hazajöttem és bedőltem az ágyba aludni. A napjaim egybefolytak és valamikor már azt sem tudom milyen nap van.

*Barbara szemszöge*

Elhatároztuk a fiúkkal, hogy ma átmegyünk Lisihez. Reggel Sam engedett be minket, de ő már ment is dolgozni csak egy gyors mondatot mondott: "Lisi még alszik, kérlek ne keltsétek fel, mert most legalább tud aludni." és elment.
- Ezt hogy érti? - kérdezte Liam.
- Nem tudom... - mondtam teljesen őszintén. Épp gondolkozni készültem mikor sikítást hallottunk az emeletről. Nem törődve semmivel rohantam fel Lis szobájába. Ott sírt és sikított álmában. Gyorsan odarohantam, mire a fiúk is felértek.
- Lisi ébredj! - rázogattam gyengéden mire felkelt de még mindig zokogott ezért szorosan átöleltem.
- Barbi...úgy hiányoztál! - suttogta még mindig sírva és átkarolta a nyakam miközben felült. - Olyan ijesztő és félelmetes volt! - nyugodott le egy picit.
- Nyugi, ez csak egy rémálom volt...nincs semmi baj, itt vagyok. - húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.
- Nem ez nem csak egy álom volt.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül Louis. Mindenki leült az ágyra és figyeltük Lisit.
- Az álmomban először a szép emlékek jönnek fel, mint például mikor a fiúknál felelsz vagy mersz-eztünk, vagy mikor Barbival egyszer mi nyertünk paintball-ban, vagy mikor... - itt elcsuklott a hangja, de folytatta - Niallel a parkban segítettünk egy kislánynak megtalálni a szüleit. Miután ezek végig pörögtek jönnek a rossz emlékek, mint például apukám halála ahogyan szemem láttára hal meg, vagy mikor 16 évesen drogoztam, ittam, loptam, vagy mikor megtudtam, hogy anyukám is meghalt... - a végére csak úgy záporoztak a könnyei. Mindenki egyszerre ölelte meg, ami miatt szegény Lisi majd nem megfulladt.