22.fejezet

Kedves Olvasóim!
Tudom nem lett valami hosszú ez a rész de remélem tetszik! Nagyon köszönöm a kommenteket mert nagyon jól esnek!
Jó olvasást!
Xx RR 
                                              Vége

*Elisabeth szemszöge*

Hogy milyen érzés egy kórházban ébredni? Borzalmas, az ágy kő kemény, míg a nyugtalanító szag marja az orrodat. Mindig is gyűlöltem itt bent lenni. Mikor kinyitottam a szemem, Niall édes arcával találtam szembe magam.
- Szia. - köszönt halkan, mosolyogva. Nem válaszoltam csak intettem egyet. - Beszélhetünk? - kérdezte mire bólintottam. - Azt a csókot én egyáltalán nem akartam csak... - nem hagytam hogy végig mondja, így belé fojtottam a szót.
- Niall...nem köntörfalazok így kimondom. Sajnálom de ennek a kapcsolatnak nincs jövője. - mondtam úgy mint egy természetes dolgot, de belül széttéptem magam hogy-hogy mondhattam ilyet.
- Miért? - kérdezte bátortalanul. Vettem egy nagy levegőt majd válaszoltam.
- Mert megcsaltál!
- De Betty mászott rám! - védte magát. Válaszára megforgattam a szemeim és felkeltem. - Hova mész?
- Haza. - feleltem egyszerűen. Felkaptam a cuccaim és kimentem az ajtón, mire a fiúk és Barbi felnéztek rám.
- Te is itt vagy?! - akadtam ki miközben megjegyeztem ezt az epés mondatot, amit Barbaranak szántam. - Sziasztok fiúk! - köszöntem a többieknek mosolyogva. Senkivel sem foglalkozva elindultam ki a kórházból. A magassarkúm hangosan kopogott a csempén, ami a fülemben csengett. Gyorsan kiértem a klór szagú épületből és hívtam egy taxit. Gyorsan hazaértem és befeküdtem az ágyba, majd a gondolataimmal aludtam el.

*Niall szemszöge*

Miután Lisi elviharzott, ott ültem és bámultam ki fejemből. Nem hagyhatott így el...Most jöttem rá mennyire szeretem is őt. Nem fogom hagyni hogy ennyivel vége legyen! Küzdeni fogok érte! Hisz láttam, hogy még ő is szeret engem. Ahogyan rám nézett; láttam a szemeiben hogy ég a szerelem tüze. Felálltam és kimentem a váróba ahol a többiek beszélgettek. Nem szólaltam meg csak leültem Liam mellé és bámultam ki a fejemből. - Vége...de küzdeni fogok érte... - suttogtam miközben a földet pásztáztam. Nem mondott senki semmit csak Barbi felhorkantott. - Mi az?! - kérdeztem a lánytól ahogyan tekintetem rá emeltem. - Aki utoljára ezt mondta miután Lisi kidobta, feladta. - magyarázta. - De én nem fogom! - határozottnak csengettek a szavaim. Barbi kínosan felröhögött mire mindenki rákapta a tekintetét. - Ezen mi olyan vicces? - Elmondok valamit Lisiről. Neki van a fiúkkal kapcsolatban egy szabálya... - És mi az? - sürgettem. - Ha nem vágtál volna közbe folytattam volna. Szóval van egy szabálya ami ez: Minden fiú csak egy esélyt kap. - Betartja? - kérdezett rá Zayn. - Ja. - mondta Barbi. - Honnan tudod? - faggatózott Harry. - Ahj...volt egy barátja Mark. Egyszer csókolózott Bettyvel mert az a kis cafka rámászott...na mindegy. Szóval Mark utána elkezdett teperni, de semmit nem ért el vele, mert Lisi elküldte melegebb éghajlatra miután megunta hogy egy pincsikutyává változott Mark. És ez volt az összes pasival...kivéve eggyel... - fejezte be meséjét Barbi. - Ki az-az egy? - kérdeztem rá. - Nagyon régen volt egy szerelme. Azzal később össze is jött. De ők ketten nem Betty miatt szakítottak hanem mert kihűlt a szerelmük, ezért csak nagyon de nagyon jó barátok maradtak....Emlékeztek Edwardra a temetésről? - kérdezte mire mi bólintottunk - Ő az. - ennél megállt bennem az ütő. Mi van ha megint szerelmesek lesznek egymásba? Akkor nekem végem...

*Elisabeth szemszöge*

Sikítva ébredtem fel. Az ajtómon Sam rohant be és jött oda hozzám. Azonnal átölelt, mert zokogtam, ami miatt reszketett a vállam. - Nincs semmi baj, itt vagyok... - nyugtatott és a hátamat simogatta aminek hála sírásom egy kicsit alább hagyott. Elhúzódtam tőle és letöröltem a könnyeim, majd felnéztem Sam szemébe ami aggodalmat sugárzott. Nyomtam egy puszit borostás arcára ami mosolygásra késztette a férfit. Felállt az ágyamról és betakart majd egy cuppanós puszit nyomott a homlokomra és kiment a szobámból. Hogy mit is álmodtam? Igazából én magam sem tudom hogy minek hívjam, mert az életem legrosszabb élményeit éltem át újból. Lassan lecsukódtak a szemeim és újból álomba merültem.


Újbóli sikítás hagyta el a számat miközben felkeltem ugyanabból az álomból mint este. Nevelő apám ismét berohant hozzám és lenyugtatott. Mivel reggel volt így nem aludtam vissza hanem felkeltem és felvettem egy egyszerű szettet, majd a hajam kifésültem és felraktam egy alap sminket. Lementem a konyhába és ettem volna valami reggelit ha a hűtő nem kongott volna az ürességtől, így felvettem egy cipőt és egy széldzsekit, majd megindultam egy közeli Starbuks-ba. Hívtam egy taxit, ami gyorsan elvitt a megadott célig. Bementem és rendeltem egy kávét majd leültem egy asztalhoz. Nyugisan iszogattam az italom mikor hirtelen egy fiú ült le elém. - Mért ülsz egyedül Li? - hallottam meg édes hangját, mire azonnal felkaptam a fejem és egy mosoly kúszott az arcomra.


Szerintetek ki ülhetett Lisi elé? Szerintetek Niall mit fog tenni hogy visszaszerezze Lisit? Válaszokat várok komiban!:) Xx RR