18.fejezet

Kedves olvasók!
Nagyon köszönöm az 5 rendszeres olvasót és a több mint 3000 megjelenítést! Nagyon imádlak titeket! Tudom nem lett hosszú rész de lehetséges hogy holnap kirakom a 19.fejezetet!  (Vagy lehet hogy ma!)
Jöhetnek azok a komik!
Puszi RR

                                        Végrendelet

Nem rég tudtam meg Nialltől hogy az újságokban szereplünk. Hát ez remek! Komolyan nem tudtam mi hiányzik még az életemből...mindegy. Sam szólt hogy ma fog jönni egy fickó aki anya végrendeletét fogja megmutatni. Így hát most itthon van Josh is meg Sam is. A nappaliban ülünk és várjuk hogy megérkezzen a csávó. Igazából az a legborzalmasabb hogy most nem tudom mit csináljak...hiszen kell munka,lakás-mert nem kéne Sam nyakán élősködni örökké- és azt sem tudom hogyan fogjak neki. Eddig anya mindig segített mindenben hogy mit hogyan csináljak de most nincs egy nő akire felnézhetnék, aki segítene a fiúknál és aki megnevettetne mikor szomorú vagyok. Anya nekem mind ezt betöltötte az életemben, szóval most semmim sincs. Gondolatmenetemet a csengő morajos zaja szakította meg így felálltam a helyemről és mentem ajtót nyitni. Beengedtem a férfit és a nappaliba vezettem, ott pedig leültünk.
- Szóval Isabella Mason végrendeletéről van szó. Akkor fel olvasom hogy mit kívánt Isabella.  
Kedves családom! Nem sok mindenem van de azt szeretném nektek adni...- kezdte a felolvasást. Az ujjaimat tördeltem miközben hallgattam a férfit ahogy édesanyám utolsó kívánságait olvassa. - Végül az én egyetlen lányom, Elisabeth. Tudom nem könnyű az életed. Először is szeretném megköszönni az új barátaidnak itt Londonban, mert még sosem láttalak ilyen boldognak és életerősnek! Másodszor pedig, szeretném neked adni a cégem. Tudom, hogy örökölted azt a tehetséget ami nekem is van, az írást. Mostantól a tiéd a rovatom és minden egyéb. És egyet ne felejts; mindig büszke vagyok rád!
Nem szeretném, hogy miután én elmegyek rosszkedvűek legyetek mindig vagy elfelejtsetek. Egyet kérek: Ne felejtsetek el, de gondoljatok rám! Szeretettel: Isabella Mason - fejezte be. A szívem megszakadt miközben olvasta. Még mindig nem tudom el hinni hogy nincs többé! A gyomrom görcsbe rándult mikor meghallottam az én nevem. Az hogy nekem adta a cégét, az valami csodálatos! Én azt hittem hogy Samnek fogja oda adni de anya ezek szerint megbízik bennem annyira. A fickó odaadta a dolgokat amik a miénk és távozott. Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Addig mozgolódtam míg le nem estem. A földön csak feküdtem mert nem volt erőm felkelni. Benéztem az ágy alá és megpillantottam a Bettytől kapott csomagom. Kihúztam onnan és újból elolvastam a levelet. Talán adni kéne neki egy újabb esélyt? De hisz már annyiszor megbocsájtottam neki és mindig elrontotta. De az utolsónál betelt a pohár. Nem tudom mit tegyek...Találkozzak vele vagy ne? Felálltam a padlóról és a szekrényem elé álltam, majd kiválasztottam egy szettet amit felvettem. A fürdőbe igyekeztem és fel raktam a szokásos sminkem és felkötöttem a hajam egy copfba. Lementem és elköszöntem a családomtól, majd elindultam a Nando's felé. Felpattantam a motoromra, így gyorsan odaértem. 2 múlt 15 perccel mikor leszálltam és belibbentem az ajtón. Egyből kiszúrtam fekete haját és zöld szemeit. Odasétáltam hozzá majd komor arccal leültem.

Ő Betty

 
- Szia. - köszönt lágyan és kedvesen.  
- Csá. - dobtam oda nem túl kedvesen. Kértem egy kávét amit hamar kihoztak és egyből kifizettem.  
- Figyelj én nagyon sajnálom azt amit utoljára csináltam mikor találkoztunk. - mondta lehajtott fejjel.  
- Na persze... - mondtam egy fintorral az arcomon.  
- Én tényleg sajnálom! - mondta miközben rám emelte a tekintetét és bocsánatkérő pillantásokat küldött felém.  
- Mit?! Azt sajnálod hogy lefeküdtél az exemmel mikor még együtt voltunk?! Azt sajnálod hogy veled csalt meg az exem?! Azt sajnálod hogy mikor rajta kaptalak titeket nem foglalkoztatok velem hanem csináltátok tovább?! Kössz de nem kell a sajnálatod! Sőt semmid sem kell! Te nekem egy senki vagy! - üvöltöttem miközben felálltam és mindenki minket nézett. Az utolsó mondatomnál elővettem a táskámból azt a nyakláncot amit még ő küldött és hozzávágtam majd kiviharoztam az épületből és felültem a motoromra. Csak mentem előre és semmivel sem foglalkoztam. Mivel elfelejtettem felvenni a sisakom így legalább kiszellőztettem a fejem. Csak mentem és mentem mikor megálltam egy helynél. Leszálltam és leparkoltam majd bementem. Amikor beléptem nagy volt a nyüzsgés de nem érdekelt, helyette elsétáltam az asztalomhoz. Felálltam az asztalomra és megszólaltam.  
- Elnézést kaphatnék egy kis figyelmet? - kiáltottam el magam, mire mindenki csöndbe maradt és engem néztek, így folytattam. - Mostantól ennek az újságnak én vagyok a főszerkesztője, mivel anyám rám hagyta. Szóval ha valakinek valamilyen baja van, én vagyok az új főnök. Holnap jövök be először dolgozni szóval remélem ma nélkülem is meglesztek. Ha valakinek valami nem tetszik ott az ajtó és viszlát! - mondtam teljesen őszintén. Mivel úgy látszott hogy mindenki felfogta ezért elköszöntem a titkárnőmtől és távoztam az épületből. Felültem a motoromra, de a sisakomat megint nem vettem fel és így indultam meg. A pirosnál álltam mikor megszólaltak az egyik kocsiból.
- Nem kéne felvenni a sisakot? - kérdezte egy férfi hang amire odakaptam a fejem.  
- Hozzátok indultam. - mondtam és elindultam mert zöld lett a lámpa. Gyorsan odaértem a 1D házhoz, de a fiúk még sehol. 2 perc múlva ők is megjöttek majd bementünk a házba. Mind leültünk a nappaliba de Barbi nem volt itt.  
- Harry kérlek felhívnád Barbit hogy jöjjön ide? - kértem meg. Bólintott mire én egy mosolyt küldtem felé. Miután letette azt mondta hogy 5 perc és itt van.  
- Az nála 10. - vigyorodtam el. Igazam lett mert 10 perc után jött csak. Miután beengedte Lou ő is bejött a nappaliba.
- Mért nem te hívtál? - szegezte felém a kérdést. Rá néztem majd válaszoltam de csak suttogva.  
- Elhagytam.  
- Hé, mi a baj? - guggolt le elém és kezeit az arcomra helyezte. Csak ültem és nem válaszoltam mivel se erőm, se hangom nem volt. Meredtem magam elé a semmibe. Üveges tekintettel figyeltem a többieket. Mivel csak Niall tudta hogy mi miatt vagyok ilyen ezért ő megfogta a kezem és összekulcsolta majd megszorította egy kicsit. Rá néztem mire egy biztató mosolyt küldött felém így megszólaltam de csak suttogva.  
- Öhmm...mától én vagyok az egyik újság főszerkesztője...de nem úgy értem el ahogy akartam... - mondtam mire Barbi egyből levágta hogy mi van ezért szorosan magához ölelt és nem engedett el. Két karom közé fogtam vékony alakját és a vállába fúrtam a fejem. 
- Meghalt... - suttogtam mire a többiek fagyott tekintettel bámultak maguk elé és nem szólaltak meg. Miután felfogták hogy mit mondtam, felálltak és csoportos ölelést kaptam.  
- Srácok engedjetek el mert megfulladok... - mondtam miközben alig kaptam levegőt. A fiúk azonnal elengedtek miközben egy mosolyt küldtem feléjük. A szám egyből lefelé görbült mikor újból eszembe jutott az hogy elvesztettem egy nagyon fontos embert.  
- Szeretnél beszélni róla? - kérdezte Liam. Megráztam a fejem és azon gondolkoztam hogyan terelhetném a témát.  
- Nézünk egy filmet? - kérdeztem mert nem akarom hogy miattam legyen ilyen szar kedvük... Választottak valami vígjátékot amire nem nagyon figyeltem mert az agyam folyamatosan kattogott a nem rég történteken. Anya halála és a Bettyvel való találkozás nagyon felzaklatott, szóval nem tudom mit tegyek. A film elején odabújtam Niallhöz és mellkasára hajtottam a fejem. Így gondolkoztam míg el nem aludtam.