17.fejezet

Sziasztok! Itt az ígért második rész!:) A következő fejezet csak akkor fog könni ha erre kapok 2 komit! Jó olvasást! Xx RR
                                    
                                     Összetörtem

Összetörtem. Az isten miért mindig engem büntet?! Mit tettem amiért ezt érdemlem?! Jó 16 évesen elkövettem sok rossz dolgot, de én azokat már réges-régen megbántam... A szívem darabokban hever...még mindig a fülemben csengenek azok a szavak. Az arcom rezzenéstelen és merev, míg tekintetem üres, a szemem színe pedig kezd átmenni a szürkébe.  
- Lisi jól vagy? - kérdezte Niall miután letettem a telefont.  
- Miért mindig engem büntet az isten?! Miért mindig én szívok?! - kérdeztem suttogva miközben rá emeltem a tekintetem.  
- Mi történt? - kérdezte aggodalmasan. Becsuktam a szemem és kimondtam azt az egy szót: Meghalt. Szorosan magához vont, így én a nyakát karoltam át míg ő a derekam.  
- Részvétem. - suttogta a fülembe. Jól esett hogy velem van és törődik velem. Vettem egy mély levegőt és elengedtem majd felálltam.  
- Megyek szólok Joshnak. - mondtam de megfogta a csuklóm.  
- Már elment. - mondta és visszahúzott magához így az ölébe ültem.  
- Most mit csináljak? Sam-é ez a nagy ház és nem hiszem hogy azt akarja hogy a nyakán maradjon egy 20 éves lány kinek még munkája sincs. Szerintem még azt sem tudja hogy a felesége meghalt. Sőt még Josh sem tudja. - meséltem el a gondjaimat Niallnek. Előtört belőlem a zokogás, míg a szöszi nyugtatott és dúdolt nekem.

~...~

Itt ülök Niall kocsijában és erőt gyűjtök, hogy bemenjek és Samnek elmondjam hogy mi történt. Ránéztem  a szöszire mire ő egy biztató mosolyt küldött felém és megfogta a kezem.  
- Bejönnél velem? - kérdeztem mire bólintott és kiszálltunk a kocsiból. Megfogta a kezem és így mentünk be. Az épület hatalmas volt, nem csoda hisz valami nagymenő cégnél dolgozik. Bent egy biztonsági őr kezdett felénk jönni. - Elnézést de ide nem jöhetnek be. - szólított le minket.  
- Elisabeth Mason vagyok Sam Black nevelt lánya. - mondtam magabiztosan. Bocsánatot kért és elvezetett minket az irodájához. Megszorítottam Niall kezét mire egy puszit nyomot a fejemre. Bekopogtam majd egy "Gyere" után kinyitottam az ajtót.  
- Szia. - köszöntem mire felkapta a fejét és elmosolyodott. - Sam ő Niall a Barátom, Niall ő Sam a nevelőapám. - mutattam be egymásnak a két férfit. Kezet fogtak majd Sam rám emelte a tekintetét.  
- Nos, minek köszönhetem látogatásotokat? - kérdezte még mindig mosolyogva.  
- Ülj le. - mondtam komoly hangnemben. Vonakodva de leült, majd vettem egy mély levegőt és folytattam. - De nehéz kimondani. - nyafogtam - Sam...anya meghalt ma reggel. - mondtam lehajtott fejjel.  
- Huhh...erre igazán nem számítottam. Istenem... - szólalt meg a csöndben. Odamentem hozzá és megöleltem, amit ő szívesen fogadott mivel átkarolt. Elengedtük egymást majd csönd állt be.  
- Josh tudja? - kérdezte mire megráztam a fejem. - Lisi...mivel te már olyan vagy mint a lányom így én mindig szeretni foglak és ha valami baj van hozzám nyugodtan fordulhatsz. - mondta ami igazán jól esett hiszen nem vagyok a lánya. Ismét átöleltem és megköszöntem neki. Még megbeszéltük hogy addig lakok nála ameddig csak szeretnék. Ezután ismét útnak indultunk Niallel, Joshhoz. Nemsokára odaértünk a bárhoz ami az övé és természetesen megint nagy volt a forgalom. Nehezen de eljutottunk a pultig ahol éppen egy csajjal beszélgetett. Amint észrevett minket, felénk közeledett.  
- Hello! - köszönt kicsattanó jó kedvvel.  
- Beszélhetnénk valami nyugodtabb helyen? - kérdeztem mert ez nem valami nyugis hely. Bólogatott majd odaszólt egy csávónak hogy elmegy egy kicsit sétálni addig tartsa fent a helyet. A szöszim megfogta a kezem és kifelé vettük az irányt. Az utcán járkáltunk mikor megszólaltam.  
- Ahj, Josh van egy nagyon rossz hírem. - mondtam mert nem olyan egyszerű elmondania dolgokat mint egyes emberek azt hiszik.  
- Mond.  
- Anya...reggel....szóval.....meghalt. - mondtam ki végül. Josh arca lefagyott és semmit nem lehetett leolvasni róla.  
- És most mi lesz? - kérdezte rám emelve a tekintetét.  
- Őszintén? Fogalmam sincs. Megy tovább minden, az élet nem áll meg. - mondtam a gondolataim. Beállt a csönd amit bátyám szakított meg.
- Ti mióta vagytok együtt? - kérdezte egy bujkáló mosoly kíséretében.  
- Mi nem is vagyunk együtt. - válaszoltam gyorsan, túl gyorsan.  
- Akkor mért fogjátok egymás kezét?  
- Észre se vettem...vagyis izé csak barátok vagyunk. - de béna vagyok! Niall jót nevetett bénaságomon amiért beleboxoltam a vállába.  
- Szóval?  
- Csak tegnap óta. - vallottam be. Még beszélgettünk egy keveset de testvéremnek vissza kellett mennie dolgozni így mi is hazamentünk hozzám. Mivel késő volt ezért Niall nálam aludt.


Reggel telefoncsörgésre ébredtem ami nem az enyém volt. Niall felkelt majd felvette és beszélgetett valamit amit nem igazán értettem mert a párnák közé bújtattam a fejem. Amint letette visszajött befeküdt mellém és átölelte a derekam.  
- Ki volt az? - kérdeztem csukott szemmel.  
- A fiúk mert aggódtak értem, hogy hova lettem mert tegnap egész nap nem láttak hiszen kora reggel mentem el. - magyarázta nekem.  
- Akkor menned kéne - mondtam és egy csókot leheltem ajkaira.  
- De nem akarok... - hisztizett mint egy kisfiú. Felnevettem hisztijén majd kikeltem az ágyból. 
- Hova mész?  
- Felöltözni. Tudod én veled ellentétben kikelek az ágyból. - mondtam mosolyogva.  
- Igen? - kérdezte majd felkelt és felém kezdett közeledni.  
- Niall mit akarsz csinálni? - kérdeztem miközben hátráltam de falba ütköztem. Vigyor kúszott barátom arcára mikor ideért hozzám és csikizni kezdett. Rólam tudni kell hogy szörnyen csikis vagyok. Sikongattam, meg próbáltam menekülni de teljesen hozzám simult, így Niall és a fal közé voltam szorulva.  
- Kér...lek..hagyd...ab...ba! - könyörögtem még mindig nevetve.  
- Ha cserébe kapok valamit. - mondta mire én bólogatni kezdtem így abbahagyta a csikizést és engem nézett. - Kérek egy csókot. - kérte mire én egy szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira.

*Niall szemszöge*

- Srácok megjöttem! - kiabáltam mikor beléptem az ajtón és levettem a cipőm.  
- Niall! - kiabálta Lou mikor meglátott engem. Rohanni kezdett felém és átölelt. A többiek mintha egy elefánt csorda lettek volna akkora nagy robajjal jöttek felém és öleltek át egyszerre.  
- Srácok megfulladok, hogyha nem engedtek el! - mondtam fuldokolva mert annyira összeszorítottak. Azonnal elengedtek mire én leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. A srácok körém ültek és engem néztek.  
- Mi az? - kérdeztem mert már idegesítő volt hogy engem bámulnak.  
- Hol voltál? - kérdezte Zayn.  
- Miért kérdezitek?  
- Mert tegnap egész nap nem voltál itthon és még este se. Ki vele hol voltál? - mondta Liam miközben előre dőlt és megtámasztotta magát a térdein.  
- Valahol. - adtam választ. Nem akarom elmondani hogy Lisinél voltam mert akkor egyből leveszik hogy van valami köztünk.  
- És az hol van? - kérdezte Louis.  
- Londonban. - mondtam mosolyogva, mivel élveztem hogy ennyire faggatóznak.  
- Pontosabban? - kérdezősködött tovább Harry.  
- Mi ez egy kihallgatás?! - kérdeztem mire bólintottak. - Sok helyen voltam. - mondtam bár nem tudom hogy a 4 hely az mennyinek számít.
- Ahj, Niall mond már meg! - rivalt rám Zayn.  
- Csajnál. Most már örülsz? - vallottam be valamennyire. Ebből nem hiszem hogy kombinálni fognak.  
- Ohh a kicsi Nialler becsajozott! - mondta Hazza.  
- De hát te nem Lisibe vagy belezúgva? - kérdezte Liam. Nem akartam válaszolni ezért csak vállat rántottam. Igazából Liamnek igaza van mert Lisbe totál beleestem.
- Akkor kivel voltál? - kérdezte kikerekedett szemekkel Zayn. Lout nem nagyon izgatta így csak élő vett egy újságot, de egyből fel is ordított.  
- Hoppá Niall! Te vagy a címlapon! És találd ki kivel? - egyből leesett ezért szúrósan néztem rá.  
- Ne merd. - szűrtem a fogaim között. Felálltam és felé indultam meg de ő is felállt és elkezdett menekülni. Utána futottam, míg fel nem ugrott a kanapéra és kezdte el olvasni.  
- Ma a One Direction ír tagját, Niall Horant egy lánnyal látták a parkban sétálni és csókolózni... - kezdte Louis.  
- Mutasd! - kiáltott fel Harry.  
- Louis nem! Múltkor megígérted hogy nem mondod el. - emlékeztettem a konyhás esetre mikor rajta kapott minket csókolózni.  
- De az múltkor volt! - nyújtotta rám ki a nyelvét.  
- Múltkor? - kérdezte egyszerre a maradék 3 fiú.  
- Mikor Niall a konyhában csókolózott... - nem bírta befejezni mert lefogtam a kezemmel a száját. Hát nem volt valami jó terv mert összenyálazta az egész kezem.  
- Mamüm imamom mam. - motyogott Louis a kezem alatt.  
- Mi?
Levettem a kezem és letöröltem róla a nyálat.  
- Mondom: parfüm illatod van. - mondta ismét Lou.  
- Mivel csajjal voltam?! - kérdeztem rá értetlen mondatára. Zayn közelebb hajolt és ő is megszagolt.  
- Ismerős ez az illat. - gondolkodott Malik.  
- Akkor ezek szerint ismerjük. - motyogta Liam.  
- Segítek. L betűvel kezdődik a neve. - mondta Louis mire gyilkos szemekkel néztem rá.  
- De ha nem Lisi akkor ki? - kérdezte Harry.  
- Várjunk csak. Niall egy szóval sem mondta hogy nem Lisivel volt. - gondolkozott Liam.  
- Mért kell ilyen okosnak lenned? - kérdeztem Liamtől. Csak vállat rántott és vigyorgott.