Életveszély
*Niall szemszöge*
Itt ülök a váróban és várom újdonsült barátnőm. A fiúknak, Barbinak és Joshnak szóltam hogy mi történt és azt mondták hogy idejönnek. Nem tudom mi zaklathatta fel ennyire de az biztos hogy nem kis dolog lehet. Barbi kanyarodott be a folyosón és egyből felém vette az irányt. Felálltam majd megöleltük egymást. Amint elváltunk visszaültem, mellém Barbi.
- Mi történt? - törte meg a csendet.
- Nem tudom... Én aláírást osztogattam miközben ő telefonált és hirtelen egyik percről a másikra összeesett. Odarohantam és hívtam a mentőt. - meséltem el. Remélem nincs semmi baja a szépségemnek...
- Akkor ezek szerint valami olyat mondtak neki telefonon amitől nagyon felzaklatta magát és elájult. - gondolkodott hangosan Barbi.
- Én is erre tippelek. - mondtam majd egy kósza könnycsepp buggyant ki a szememből amit azonnal le is töröltem.
- Hé, biztos nincs semmi baja! - mosolygott rám Barbi. Egy erőltetett mosolyt húztam az arcomra.
- Nekem még sosem jelentett ennyit egy barátnőm se. Amióta megismertem teljesen megragadott a személyisége. Egyszerűen imádom!... - mondtam halkan.
- Szóval a barátnőd? - vigyorodott el Barbara. - Hoppá,hoppá mikről maradtam le?
- Te csak annyit értettél meg belőle hogy a csajom? - húztam fel az egyik szemöldököm miközben ajkaim is felfelé görbültek. Elmosolyodott és megrántotta a vállát.
- De tényleg jártok? - lett még szélesebb a mosolya mikor bólintottam. A kórteremből az orvos lépett ki mögötte pedig szerelmem. Odarohantam hozzá és átöleltem majd megéreztem hogy a pólóm vizesedni kezd. Egy picit eltoltam magamtól és az arcát kezdtem fürkészni ami könnyektől áztatva volt.
- Mi a baj kincsem? - kérdeztem miközben két kezem közé fogtam az arcát. Rám emelte fátyolos tekintetét és szemében lehetett látni a fájdalmat és a szomorúságot. Szorosan magamhoz szorítottam és úgy álltunk pár percig. A banda maradék tagja is megérkezett már csak Josht vártuk.
- Most már elmondod mi a baj? - kérdezte kedvesen Barbi.
- Először Joshnak szeretném elmondani. - suttogta a csöndbe.
- Megjöttem...húgi minden rendben? - fordult Lisi felé bátya. Barátnőm felállt a székből és testvére nyakába borult. Miközben ölelte suttogott neki valamit amitől Josh arckifejezése megdermedt. Lisi elengedte majd visszaült mellém. Lisből előtört a sírás amit meghallva egyből karom közé fogtam és simogattam a hátát. Kezeit átfonta a nyakam körül és úgy próbáltam nyugtatni.
- Anya súlyos életveszélyben van... - suttogta a fülembe. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam és csak meredtem magam elé. Arckifejezésemet észrevette Liam és egyből aggódóvá vált a tekintete.
- Mi az Niall? - kérdezte Li.
- Mrs. Mason súlyos életveszélyben van... - mondtam halkan mégis hallhatóan. A levegő megfagyott és senki sem mondott semmit csak meredtek maguk elé. Lisi elvált tőlem és letörölte a könnyeit.
- Bocsánat, de muszáj meglátogatnom anyát...- mondta és felállt majd testvére felé fordult - ...tökfej jössz te is? - kérdezte és megejtett egy apró mosolyt.
- Persze gyagyás - mondta Josh majd belekaroltak egymásba és elindultak.
*Elisabeth szemszöge*
Bátyámmal elindultunk anyához de hirtelen megálltam.
- Melyikben is van? - kérdeztem Josh felé fordulva.
- Ez egy jó kérdés... - mosolyodott el ő is. Lementünk a recepcióhoz és megtudtuk, hogy melyik kórteremben fekszik. A lifthez indultunk majd mikor beszálltunk megnyomtam a 3. gombot. Amint kinyílt az ajtó kiszálltunk majd elindultunk a folyosón. Megfogtam a kilincset és Joshra néztem aki egy biztató mosolyt küldött felém. Lenyomtam és elém tárult anyám, kinek csövek lógtak ki mindenhonnan és tele volt sérüléssel. Borzalmas látvány volt...
- Jesszusom... - kaptam a számhoz és megint könnyekkel teli volt a szemem. Josh mellém állt és megfogta kezem, majd elkezdett a 2 szék felé menni. Leültetett és odahajolt hozzám.
- Megkeresem az orvost addig te maradj itt. Ideküldjek valakit? - kérdezte.
- Oké...Niall... - suttogtam. A válasza egy "Hmm..." volt majd nyomott egy puszit a hajamba és kiment. Anya felé fordultam és megfogtam a kezét amin pár seb ékeskedett. Sóhajtottam és letöröltem a könnyeim.
- Jajj anya...Nem akarom hogy te is itt hagyj...Szükségem van rád...SZERETLEK! - mondtam de az utolsó szót suttogtam. Amint befejeztem nyílt az ajtó és a szöszi lépett be rajta. A mellettem lévő székre leült és megfogta a kezem. Ránéztem és egy puszit nyomtam arcára.
- Ezt mért kaptam? - kérdezte halkan mosolyogva.
- Mert itt vagy. - mosolyogtam rá. Visszanéztem anyára és csak néztem. - Szerinted fel fog épülni? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Szerintem igen...- mondta és belepuszilt a hajamba. Lassan Josh is megérkezett és a többieket is hozta. Később hazament mindenki, de én még maradtam. Mivel én maradni akartam így Josh is velem maradt és ketten ültünk szótlanul anyánál. Azután Sam is megérkezett. Este végül elindultunk, de én nem nagyon szerettem volna ott hagyni anyát. Amint hazaértünk, felrohantam a szobámba és csak bámultam ki az ablakon. Odamentem és kinyitottam, de csak most vettem észre hogy ki lehet mászni a tetőre. Nem gondolkoztam csak csináltam, ezért kimásztam és leültem a cserepekre. Egy pár órája ülhettem kint mikor észrevettem hogy a szobám ablakán Barbi jön ki. Lehuppant mellém és csak figyeltük az utcát.
- Minden rendben lesz... - suttogta.
- Én...én nem tudom mit fogok csinálni hogyha...hogyha elveszítem őt is... - mondtam miközben a felsőm szélét piszkáltam. Elkezdte simogatni a hátam és átölelt. Őszintén szólva nagyon jól esett hogy ennyire törődik velem.
- Hallottam egy hírt... - mosolyogta miközben rám emelte tekintetét.
- Mit? - kérdeztem értetlenkedve.
- Hát hogy valakinek van pasija... - mondta sejtelmesen. Elmosolyodtam és válaszoltam.
- Ezek szerint Niall elmondta. - vigyorogtam és felnevettem egy picit.
- Igen. Ahj, olyan jó lenne ha... - nem folytatta ezért én fejeztem be.
- Ha Harrynek lennél a barátnője?
- Ühüm... - mondta szomorkásan.
- Jaj édeském biztos vagyok benne hogy hamar megfogja kérdezni. - mondtam és átöleltem. Még beszélgettünk egy picit, de Barbi álmos lett ezért elment aludni. Én még maradtam és néztem a sötétbe borult utcát.
Reggel 6-kor keltem aminek nem nagyon örültem mivel hajnali 4-kor aludtam el. Olyan rossz érzésem van mintha történt volna vagy történni fog valami. Nem tudok vissza aludni ezért felültem az ágyban törökülésbe és bámultam ki a fejemből. Elővettem a telefonom és pötyögni kezdtem rajta. Kicsöng...
- Haló? - hallottam meg álmos hangját amin önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Szia...Bocsi hogyha felkeltettelek... - mondtam kedvesen.
- Jó reggelt szépségem! Minek köszönhetem a hívásod? - kérdezte és lehetett érezni hogy elmosolyodik.
- Hát csak szerettem volna valakivel beszélni... - mondtam egy picit halkabban.
- Át menjek?
- Ühüm.
- Mindjárt ott vagyok. Szia. - majd letette. Niall olyan kedves és aranyos, ja és azt elfelejtettem mondani hogy szívdöglesztő pasi! Elég egyszer hozzám nyúlnia és én beleremegek. Csak közel kell lennie hozzám és azt érzem hogy a lábaim feladják a szolgálatot. A gondolkodásomból a csengő szakított ki. Gyorsan lerohantam a lépcsőn és egyenesen az ajtóhoz siettem. Kinyitottam és beengedtem a vendégem. Megfogtam a kezét és elkezdtem felfelé húzni. Ahogy beértünk a szobámba, leültettem az ágyra én pedig vele szembe.
- Bocsánat hogy felébresztettelek de olyan rossz érzésem van. Hogyha anyát is elveszítem... - mondtam kétségbeesetten.
- Hé, nyugi minden rendben lesz... - átölelt és suttogott a fülembe.- Mindig van remény... - mondta alig hallhatóan.
- Köszönöm. - mondtam miközben gyönyörű gyémánt kék szemeit kémleltem.
- Én köszönöm.
- De mit? - kérdeztem értetlenül.
- Hogy vagy nekem... - suttogta ajkaimra majd megcsókolt. Lágyan de mégis szenvedélyesen csókolt, majd miután viszonoztam hevesebben csinálta. Zihálva vettük a levegőt miután elváltunk és egymás szemeit figyeltük. Niall végigmért majd megszólalt.
- Tetszik a pizsid. - vigyorgott rám. Egy trikóból és egy francia bugyiból áll a pizsamám. Megforgattam a szemeim majd ásítottam egyet.
- Mennyit aludtál?
- 2 órát. Nem tudtam este aludni.
- Akkor majd alszol velem. - mondta mosolyogva és befeküdt az ágyba majd engem a mellkasára vont és betakart. Nyugtató volt hallgatni a szívdobogását ami egyenletesen lüktetett. Dúdolni kezdett nekem amitől hamar álomba szenderültem.
Kipihentem keltem fel egy mellkason. Felnéztem rá és mosolyogva figyelt engem.
- Jó reggelt szépségem! - mondta és egy csókot lehelt a számra.
- Neked is! - nyomtam egy puszit az ajkaira és felálltam. Kiválasztottam egy szettet és a fürdő szobába mentem. Felöltöztem majd megcsináltam a hajam és rendbe szedtem magam. Visszamentem a szobámba és Niall még mindig az ágyon feküdt miközben a telefonját nyomkodta. Odamentem hozzá és megnéztem mit csinál. Twitter-en van fent és visszakövet néhány rajongót. Nyomtam egy puszit az arcára de abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Az éjjeli szekrényről levéve néztem meg hogy ki az.
Nagyon jó lett!
VálaszTörlés