15.fejezet

Sziasztok! Tudom nem hosszú részeket hozok mostanában de ígérem a következő hosszabb lesz. Jó olvasást! Xx RR

                                    A Barátnőm/Barátom

*Elisabeth szemszöge*

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, ami nem volt túl kellemes. Nem néztem meg ki az csak felvettem.

- Haló? – mondtam álmos hangon.

- Jó reggelt szépségem! – hallottam meg Niallt.

- Szia. Miért hívtál? – kérdeztem egy fokkal boldogabban.

- Gondoltam elmehetnénk sétálni vagy valami ilyesmi… - nem bírta végig mondani mert közbe vágtam.

- Rendben! Gyere hozzánk és majd kitalálunk valamit. – mondtam remek ötletem.

- Oké akkor egy fél óra múlva nálatok. Szia! – elköszöntünk egymástól és letettem. Mivel vissza aludni nem bírtam felkeltem és valami emberi formát próbáltam csinálni magamból. Miután megelégeltem egy „elmegy”-el, lementem a konyhába. A pulton egy cetlit találtam:

"Gyagyás!

Mindenki elment dolgozni, légy szíves ne csinálj semmi hülyeséget, majd jövünk. (Ezt csak én üzenem: Ne pasizz!)

                                                                     Puszil: Anya&Sam, Josh”

Josh mindig oda írja hogy ne pasizzak…tökfej. Megforgattam a szemeim majd csináltam reggelit és leültem a nappaliban. Bekapcsoltam a tv-t és azt kezdtem bámulni miközben a müzlimet kanalazom. A hírek mentek benne és épp egy balesetet mutatnak ami történt. 1 halott és 1 súlyosan sebesült van. Mivel nem volt kedvem ezt tovább nézni így elkapcsoltam és valami szappan opera ment benne. Rólam tudni kell hogy gyűlölöm az ilyesfajta műsorokat. Mivel semmi értelmes nem volt a tévében így egy mozdulattal kikapcsoltam. Amint kikapcsoltam csengettek. Az ajtóhoz mentem és kinyitottam de nem az állt ott akire én számítottam. Egy futár fiú volt.

- Szia! – köszönt egy csábos mosoly kíséretében. – Itt írd alá. – mutatott a papírra. Gyorsan odafirkantottam a nevem mikor megszólalt. – Gyönyörű vagy! – mondta kacéran.

- Kössz… - mondtam nem túl kedvesen. Odaadta a csomagot majd rácsaptam az ajtót. Megnéztem a feladót és egy rég nem látott személy neve díszelgett ott. Mivel az én nevemre jött ezért egyből kibontottam. Egy nyaklánc és egy levél volt benne. Ez állt benne:

„Kedves Lisi!

Nagyon rég láttuk egymást és gondoltam valamikor találkozhatnánk mivel Londonban vagyok. Tudom nem felhőtlen a kapcsolatunk de szeretném jóvá tenni a hibáim… Ha lenne kedved találkozni akkor szombaton a Nando’s-ban, kettőkor. Megértelek ha nincsen kedved, de azért én várni foglak.

                                                                Szeretettel: Betty”

Na már csak ez hiányzott…sosem voltunk olyan jóban Bettyvel erre most találkozni akar. Na és a hibáiból temérdeknyi van szóval nem tudom hogyan fogja helyre tenni azokat. Na és a nyaklánc szerintem egy drága darab lehet mivel mindig drága cuccokat ad mindenkinek hogyha ki akar velük békülni…mindegy. Nem akarom feldühíteni magam ezért inkább felvittem a szobámba az ágy alá. Majd egyszer előveszem. Miután elhelyeztem a dobozt megindultam lefelé a lépcsőn és mikor leértem pont csöngettek. Az ajtóhoz mentem és kitártam magam előtt. Egyből mosolyra húztam a szám mikor megláttam kéken világító szemeit és szőke tincseit amik tökéletesen fel vannak zselézve.

- Szia! – köszöntem neki majd cipőmet felkaptam és kiléptem a házból. Bezártam az ajtót és megindultunk valamerre. Jókat elbeszélgettünk nevettünk és egyre jobban megismertük egymást. Mikor észbe kaptam észrevettem hogy egy parkban vagyunk.

- Veszünk fagyit? – kérdeztem a fagyis bódé felé mutatva. Bólintott így elindultunk a fagyis felé. Én egy csokisat és egy citromosat kértem, míg Niall 5 gombócot kért de csak azért ennyit mert több nem fért a tölcsérbe. Miután a szöszi nem engedte hogy kifizessem a sajátom így ő fizette mind. Miután megkaptuk a fagyinkat megindultunk egy pad felé. Leültünk és beszélgetni és hülyéskedni kezdtünk. Teljesen elfelejtettem Betty levelét, hála az ír manónak. Már a fagyi is elfogyott mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn bátyám neve díszelgett. Vettem egy nagy levegőt és felvettem.

- Szia tökfej! – köszöntem boldogan.

- Szia gyagyás! Mi újság van veled? Nem unatkozol? – kérdezte bátyám. Oh, milyen figyelmes.

- Nem…elvagyok, sétálgatok…és veled mizujs? – kérdeztem egy picit téma terelés képpen.

- Dolgozok…sokan vannak mint általában. Bocsi de most le kell tennem mert egy hülye összetört egy széket. Na szia gyagyás! – köszönt el majd lecsapta.

Amint visszaraktam a telefont a helyére, Niall felé fordultam.- Ki az a tökfej? - kérdezte egy kis idő után.
- Josh...én tökfejnek hívom, ő engem meg gyagyásnak - mosolyodtam el a végére.
- Ahan...kedvesek vagytok egymáshoz... - vigyorgott és ironizált egyben.
- Ezek a becézgetések semmik ahhoz képest amit még akkor műveltünk mielőtt elköltözött. - mondtam majd a füves területre néztem, ahol kisgyerekek rohangáltak fel és le. Olyan boldognak tűnnek...jó nekik...
Miközben a gyerekeket néztem észrevettem hogy nem messze tőlünk egy kislány sír egyedül. Felálltam és oda sétáltam hozzá. Niall is követett engem egy kis idő után. Leguggoltam hozzá és az arcát kezdtem fürkészni amin a könnycseppek néha-néha megcsillantak.
- Mi a baj kincsem? - kérdeztem kedvesen miközben kezemet óvatosan a karjára tettem. Nem válaszolt csak tovább szipogott. - Ne sírj... - mondtam és elkezdtem a haját simogatni. Hosszú barna haja a kezem alá simult, míg gyönyörű mogyoró barna szemeit rám emelte. - Mi a baj? - kérdeztem meg újból miközben Niall is leguggolt mellém.
- Nem találom a szüleim... - szipogta miközben szemeit törölgette.
- Gyere, segítünk megkeresni. - mosolyogtam rá. Felálltam a szöszivel együtt és a kezemet a kislány felé nyújtottam. Elfogadta és segítettem fel állni neki. - Merre voltak utoljára? - fordultam a pici lány felé. A kezecskéjét felemelte és az egyik irányba mutatott. Megindultunk arra és beszélgetni próbáltam vele. - Hogy hívnak?
- Katy. És téged? - kérdezte aranyos hangján.
- Engem Lisinek őt pedig...- nem bírtam befejezni mert közbevágott.
- Niall Horan.
- Rajongó vagy? - kérdezte az ír manó.
- A legnagyobb. - mosolyodott el. - A kedvencem Louis, mert mindig olyan vicces.
- És hány éves vagy? - kérdeztem rá.
- 8. Ti egy pár vagytok? - kérdezte ránk nézve. Mi Niallel összenéztünk majd vissza a kislányra.
- Még nem. - válaszoltam kettőnk helyett.
- Még... - ismételte meg a szöszi. Mosolyogva megráztam a fejem és tovább mentünk. Egy két percig sétáltunk mikor megláttam egy nőt akinek ugyanolyan világító barna szemei voltak mint a kislánynak.
- Nem ők azok? - mutattam a férfira és a nőre akik keresnek valamit/valakit. Katy odanézett majd a szemei felcsillantak és elengedte a kezem majd rohanni kezdett feléjük. Mi Niallel nem mentünk utána inkább ott maradtunk majd szembe fordultam vele. Karomat a nyaka köré fontam és úgy néztem csillogó szemeit. 
- Szóval MÉG nem vagyo... - nem bírtam befejezni mert megcsókolt miközben a kezei a derekamat ölelték át. Miután elváltak ajkaink elmosolyodtam és megcsókoltam. 
- Elisabeth Mason lennél a barátnőm? - suttogta ajkaimra. 
- Igen! - mondtam boldogan és megint megcsókolt. Ez a csók már jóval szenvedélyesebb volt mint az ez előttiek. Ismét közénk állt a levegőhiány így kéntelenek voltunk elválni. 
- Most minden olyan jó... - mondta mosolyogva miközben megfogta a kezem és tovább sétáltunk. 
- A vihar előtti csend... - suttogtam alig hallhatóan de ő mégis meghallotta. 
- Ne mond ilyet...nálunk nem lesz semmilyen "vihar"... - mosolyodott el a szöszim mire egy halk rendben volt a válaszom. Tovább sétáltunk kéz a kézben mikor egy csapat lány jött felénk sikítozva. Elengedtem Niall kezét és hagytam had adjon aláírásokat meg fotózkodjon velük. Egy picit arrébb kezdtem sétálni, de éreztem magamon az ír manó pillantását. Megcsörrent a telóm amit egyből elővettem de egy ismeretlen szám volt odaírva. Felvettem de a hír sokkoló volt... 

*Niall szemszöge* 

Épp sétálgattunk a barátnőmmel...úr isten de jó Lisire azt mondani/gondolni hogy a barátnőm! Egy ideje sétálgattunk mikor egy csapat rajongó támadott le. Lis mosolyogva elengedte a kezem és arrébb sétált. A szemem egyszer sem vettem le róla. Mikor ismét felé néztem azt láttam hogy a telefon kiesik a kezéből majd Lisi összeesik. Mindent otthagyva rohantam hozzá és letérdeltem mellé. 
- Lisi... Gyerünk Lisi kelj fel...- mondtam kétségbeesetten miközben kezem közé fogtam az arcát. - Valaki hívja a mentőket! - ordítottam el magam mire egy anyuka elővette a telefonját és tárcsázta a mentőket. Az anyuka is odajött hozzánk majd letérdelt úgy ahogy én is. - Köszönöm... - suttogtam a nőnek mire egy mosolyt ejtett felém.