13.fejezet

Kedves olvasóim! Nagyon örülök hogy komiztok mert nekem ez sokat jelent és ihletet ad! És ezt mind köszönöm nektek! Nos szerintem nem lett olyan jó ez a rész de remélem nektek tetszik:) Köszönöm a megjelenítéseket és hogy tartjátok bennem az erőt! Nem is írok többet. 
Jó olvasást! Xx RR

                              Mozi

*Barbara szemszöge*

Miután barátnőm távozott még nézegettem magam a tükörben, amit az ajtó nyitódása zavart meg.
- Szia Apu! - köszöntem az épp ágyamra leülő férfira. Mellé ültem majd az arcát kezdtem fürkészni - mond mit szeretnél - mosolyogtam rá.
- Hova készülsz ilyen csinosan? - kérdezte egy bujkáló mosoly kíséretében.
- Moziba. - válaszoltam egyszerűen mert nem szeretném hogy hegyi beszédet tartson.
- Randi? - kérdezte rám nézve. Most mit mondjak? Nem akarom hogy elijessze Harryt. Ahj, de azért mégse hazudhatok az apámnak. Inkább nem mondtam semmit csak bólintottam. Sóhajtott majd felállt.
- Most hova mész? - kérdeztem riadtan mert nem tudtam mit akar csinálni.
- Csak a szobámba. Miért? - kérdezte. Megpaskoltam magam mellett a helyet jelezve hogy üljön vissza. Miután leült az arcát kezdtem fürkészni.
- Hogy-hogy nem tartasz hegyi beszédet? - kérdeztem összeszűkült szemekkel.
- Mert te is felnőttél és el kell fogadnom hogy ezzel a pasizás is jár. - mosolyodott el halványan - De azért megnézem hogy milyen fiúcska.
- Csak egyre kérlek. - mondtam mire rám emelte tekintetét. - Csak könyörgöm ne ijeszd el! Szeretem ezt a fiút és nem szeretném elrontani. - könyörögtem mire egy picit felnevetett. Felállt majd elkezdett kifelé menni, de az ajtóban visszanézett.
- Rendben! - válaszolta és távozott a birodalmamból. Éppen ujjongani kezdtem volna hogy milyen jó fej apám van mikor csöngettek. Gyorsan felvettem a kis táskám és rohanni kezdtem a bejárati ajtó felé. Mikor oda értem megálltam és mély levegőt vettem. Megfogtam a kilincset és kinyitottam a nyílászárót. Mikor kinyitottam szembe találtam magam egy 20-as éveiben járó gyorsfutárral. Nem őt vártam de hogyha már itt vagyok átveszem a csomagot.
- Szia! - köszönt csábos mosollyal. Megforgattam a szemeim és aláírtam a lapot amit kellett. - Nagyon csinos vagy! - mondta a bájgúnár.
- Aha... - mondtam flegmán mert nagyon nem bírom ha ilyen tenyérbe mászó képe van egy pasinak, meg amúgy sem szimpatikus. Átvettem a csomagot és rácsaptam a fiúkára. Bevittem a nappaliba ahol leültem a kanapéra és megnéztem kinek jött. A dobozkán az én nevem szerepelt. A feladó neve a nagypapámé volt. Megforgattam a szemeim mert sosem voltunk jóban ezért bevittem a szobámba és bedobtam az ágy alá. Nincs kedvem most felidegesíteni magam. Megindultam megint a nappaliba de ekkor ismét csöngettek. Remélem most nem a futár. Kinyitottam az ajtót és göndör fürtjeitől, na meg a zöld szemeitől egyből mosoly kúszott az arcomra.
- Váó! Gyönyörű vagy! - mondta Hazza amitől a fejem úgy nézett ki mint egy paradicsom. Amint észrevette hogy fülig pirultam egy picit felkuncogott és a kezét nyújtotta. Tenyeremet az övébe helyeztem és boldogan indultam neki az útnak. Beszálltunk az autójába és megindultunk a mozi felé. Az út csöndesen telt ami szerintem nem kínos hanem megnyugtató volt. Amint odaértünk kiszálltunk és ismét a kezét nyújtotta amit én örömmel fogadtam el.
- Nem raksz fel szemüveget vagy valamit mert így észre fognak venni - súgtam oda neki.
- Nem érdekel. Most az a lényeg hogy jól érezzük magunkat. - mosolygott vissza amitől jóleső meleg járta át a testem. Vettünk két jegyet valami vígjátékra és popcorn-t meg üdítőt majd beültünk a mozi terembe. Elkezdődött a film de engem nem nagyon érdekelt inkább Harry néhol férfias néhol pedig kisfiús vonásait figyeltem. Megmosolyogtatott göndör fürtjei ami szanaszét állnak, zöld íriszei amik csak úgy csillognak, ajkainak íve amik felfelé görbültek és gödröcskéi amik ellenállhatatlanok. Mikor már egy ideje néztem még mindig a filmet figyelve közelebb hajolt. 
- Ha engem nézel le maradsz a filmről. - húzta féloldalas vigyorra a száját. Gyorsan előre fordultam és a filmet nem figyelve a nézőteret kezdtem kémlelni. Szemem megakadt egy nem messze ülő öreg nénin.
- Hallod az vagy elaludt vagy meghalt. Szerinted? - suttogtam Hazzának miközben a nénire mutogattam.
- Majd mindjárt kiderül. - mondta mosolyogva.
- Mire készülsz? - kérdeztem majd cselekedeteit kezdtem kémlelni. Megfogott egy popcorn-t és rádobta az öreg néni fejére.
- Ne már! - szóltam rá halkan miközben próbáltam a nevetésemet visszafogni.
- Te akartad megtudni hogy él-e még! - fogta rám. Hát jó. Én is fogtam egy pattogatott kukoricát, majd rádobtam a néni parókájára. Legalábbis szerintem az van rajta.
- Szerinted paróka van rajta vagy az-az igazi haja? - kérdeztem vigyorogva.
- Mindkettő.
- Azt meg hogy? - képedtem el. Mégis hogy lehetne paróka és egyben a rendes haja is egyben?!
- Mit tudom én. - válaszolt ami kiakasztott. Belőlem olyan szinten előtört a nevetés hogy alig bírtam abbahagyni. Elkezdtük tovább dobálni az élő vagy éppen nem az öreg nénit. Mikor egy újabbal megdobtam felénk fordította a fejét és arcon dobtam. 
- Basszus... - suttogtam miközben Harryből kitört a röhögés. Én sem bírtam tartani és elnevettem magam. - Maradj már csöndben! - szóltam rá Hazzára. Mivel nem bírta befogni ezért a kezemet a szájára tapasztottam. A néni visszafordult és tovább figyelte a filmet. Mivel fürtöske már nem nevetett ezért kezemet leszedtem a szájáról és beletöröltem a fölsőjébe ugyanis teljesen összenyálazott mivel végig nyalta az ujjaim. 
- De undorító vagy! Minek kellett összenyálazni? - vontam kérdőre.
- Csak. - válaszolt röviden.
- Vége a filmnek? - kérdeztem mert mindenki elkezdett felállni és kimenni.
- Ahan. - mosolygott rám.
- És amúgy miről szólt? Mert semmit sem néztem belőle. - vallottam be, mert kíváncsi vagyok miről maradtam le.
- Őőő...fogalmam sincs.
- Akkor jó. - mondtam miközben felálltunk és kifelé vettük az irányt. Amint kiértünk maga felé fordított és a szemembe nézett.
- Feledhetetlen marad ez az este. - vigyorgott rám.
- Feledhetetlen. - ismételtem meg. Közelebb hajolt és kezeit a derekamra rakta, míg ajkaink súrolták egymást. Karom a nyaka köré fontam és úgy figyeltük egymást.
- Csókolj már meg! - suttogtam ajakira. Amint kimondtam heves csókcsatába kezdtünk. A nyelve táncra hívta az enyémet, így járva egy keringőt. A levegő hiány miatt el kellett válnunk, majd egymás szemébe nézve álltunk.
- Gyönyörű szemeid vannak… - suttogta hogy csak én hallhassam. Mosolyra húztam a szám és egy puszit nyomtam a szájára majd megragadtam a kezét és a kocsihoz mentünk. Beszálltunk, de nem a haza vezető úton mentünk.
- Hova megyünk? – kérdeztem mert kíváncsivá tett hogy mégis hova visz.
- Nyugi, nem rabollak el. – húzta vigyorra a száját. – Meglepetés!
Az út megint csöndesen telt ami ismét csak megnyugtató és nem kínos volt számomra. Amint odaértünk kiszálltunk, de mielőtt jobban körülnézhettem volna egy kendőt rakott a szememre.
– Héé! – szóltam rá.
- Nyugi…nem lesz semmi baj, csak fogd meg a kezem és akkor nem fogsz elesni. – suttogta a fülembe, majd a végén felnevetett. Bólintottam és elkezdtünk menni. 2 perc séta után megálltunk és levette rólam a kendőt. Előttünk egy pokróc volt, rajta egy kosárral míg a fűben és a pokrócon rózsaszirmok voltak szétszórva.
- Harry…ez gyönyörű! – szólaltam meg miután visszatértem a való világba. Hátulról átkarolt majd a fülembe súgta: „De te gyönyörűbb!”
Ennél a mondatánál majd elájultam annyira meghatódtam. Ilyet még sosem mondott nekem senki. Megfordultam, majd a szemébe néztem és egy érzéki csókot nyomtam a szájára. Miután elváltunk leültünk és neki kezdtünk az evésnek.

*Elisabeth szemszöge*

Reggel kipattantak a szemeim mert hangokat hallottam. Amint felismertem gyorsan magamra kaptam egy öltözéket és lerohantam a lépcsőn. Arcomra mosoly ült ki mert Anyáék voltak a nappaliban. Odamentem hozzájuk és átöleltem. Anyát könnyű volt mert úgy ahogy egy magasak voltunk de Samnél kicsit problémásabb mivel a magassága megüti a 2 métert. Miután elváltunk leültünk a nappaliban és beszélgetni kezdtünk. Valamiért azt nem mondták hogy miért vagy egyáltalán hova mentek. Akárhányszor rákérdeztem terelték a témát. Egyszer úgy is elmondják. Mihelyst kibeszéltük magunkat felvettem a cipőm és átrohantam Barbihoz mert kíváncsi vagyok hogyan alakult a randija. Becsöngettem, de nem barátnőm nyitott ajtót hanem az anyukája.
- Jó napot Mrs.Swenson! – köszöntem illedelmesen.
- Szia Lisa! De megbeszéltük hogy hívj csak Carla-nak! – szólt rám mire egy mosolyt ejtettem.
- Rendben. Barbihoz jöttem, itthon van?
- Persze, fent van a szobájában. – mondta majd arrébb állt az ajtóból így beengedve engem. Gyorsan berohantam a szobájába és ráugrottam az ágyára, majd kényelmesen elfeküdtem azon. Ha jól hallom éppen a fürdőben van és fürdik. Elővettem a laptopját és bejelentkeztem twitteren. Bekövettem a srácokat, de mivel nem volt semmi érdekes ezért leléptem. Felmentem még facebookra is de ott sem volt semmi érdekes. Mivel sehol semmi ezért youtube-on bekapcsoltam T. Mills-től a Stupid Boy-t. Lassacskán Barbi is kijött a fürdőből.
- Szia! – köszönt mire én dobtam egy hello-t. Leültettem az ágyára és az arcát kezdtem fürkészni.
- Na mondjad már. – mondtam mikor már kezdtem unni értetlen arckifejezését és a csöndet.
- Fantasztikus volt! Nem fogod elhinni mi történt a moziban… - kezdte el mesélni a randiját. Mikor meghallottam az öreg nénis sztorit a nevetés egyből előtört belőlem. Viszont azt is elmesélte, hogy mozi után elmentek „piknikezni”.
- Csak te lehetsz ilyen béna! – röhögtem, utalva a nénis sztorira.
- Te beszélsz? Múltkor mikor majdnem kitörted a bokád mert a lépcsőn kibicsaklott a lábad. – nevette a bénaságom. Én is kiröhögtem saját magam hogy milyen béna vagyok.
- És most mit csináljunk? – kérdeztem miután kibeszéltük hogy milyen hülyék és bénák vagyunk.
- Mondjuk menjünk el a fiúkhoz? – vetette fel ötletét mire én heves bólogatásba kezdtem. Sietős léptekkel indultunk meg a kijárat felé. – Gördeszka vagy motor? – kérdezte barátnőm mikor az ajtóban álltunk.
- Hmm…motor! – vigyorodtam el. Átmentünk a házunk garázsába és felültünk a piros szépségemre. Gyorsan a srácokhoz értünk, majd miután leparkoltam becsöngettünk. Pár másodperc múlva egy ordibálást hallottunk meg: „Lusta banda!” Nagyon ismerős volt nekem ez a hang. Az ajtó nyitódott és barna hajú szépség állt előttünk.
- Sziasztok csajok! – köszönt majd beengedett minket.
- Szia El! – mondtuk egyszerre Barbival. A lányka nyakába vetettük magunkat majd hosszú ölelkezés után elengedtük egymást.
- Mi járatban erre?
- Otthon unatkoztunk és gondoltuk itt nem fogunk. – mondta Barbi.
- Harry és Louis a kertben vannak, Zayn a szobájában, Liam a tv-t nézi és Niall a kedvenc helyén, a konyhába. – sorolta Eleanor. Bólintottunk majd megindultunk 3 felé. El a nappaliba, Barbi a kertbe és én pedig a konyhába. Amint beléptem megpillantottam az ír manót aki éppen félig  a hűtőben van. Mögé léptem és belecsíptem az oldalába mire annyira megijedt hogy beverte a fejét.
- Auu. – simított a fájó ponthoz.
- Bocsánat nem akartalak megijeszteni… - mondtam miközben a nevetésemet próbáltam visszafojtani de nem nagyon sikerült. Megfordult és a szemembe nézett miközben kezét a derekamra helyezte.
- Szóval kinevetsz? – kérdezte játszott sértettséggel.
- Hogyan tehetném jóvá? –néztem rá boci szemekkel.
- Hmm…mondjuk ha kapok egy csókot… - húzta kaján vigyorra a száját.
- Te akár kettőt is kaphatsz… - suttogtam majd nem várva választ lecsaptam ajkaira. Heves csókolózásba kezdtünk majd abba kellett hagynunk mert elhúzódtam. – Ugye tudod hogy csak titokban csókolózhatunk, hogy a fiúk maguktól jöjjenek rá… - mondtam és egy puszit nyomtam szájára.
- Khm… - hallottunk meg valakit amitől egyből szétrebbentünk.