12.fejezet

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a komikat, eszméletlenül jól esnek!*-* Siettem ahogyan tudtam a résszel. Remélem tetszik:) Kérlek komizzatok:) Jó olvasást! XxRR

                                          Lelkizések

*Elisabeth szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy valaki belekönyököl a vesémbe.
- Áuuu! - kiáltottam fel a fájdalom miatt. Aki mellettem feküdt az nem volt más mint Barbi, aki meg se moccant kiáltozásomra. Hát jó. Hogyha ő így én úgy. Ezért lelöktem az ágyról, én meg visszafeküdtem mintha fel sem keltem volna. Nagy koppanást lehetett hallani mikor földet ért. Magamban jól kiröhögtem, miközben ő ha jól hallom morgott valamit majd távozott a szobámból. Kiszálltam az ágyból és a fürdőbe mentem. Levetkőztem majd beálltam a tus alá.

*Barbara szemszöge*

Lementem a konyhába miután felöltöztem mivel barátnőm olyan "kedvesen" lelökött az ágyról. Jól van hogyha ő így, akkor én úgy. Lent Josh álmos tekintetével találkoztam, ami mosolyra húzta a szám.
- Jó reggelt! - köszöntem, mire ő valami szia féleséget nyögött vissza. - Na és milyen volt tegnap a buli? - kérdeztem meg mert nem akarok kukán ülni és bámulni a semmibe.
- Jó. - válaszolt.
- Nem vagy igazán bőbeszédű mi?! Pedig régen annyit járt a szád mint Lisinek. Pedig ő sem beszél keveset. - nevettem fel a végére.
- Csak nincs jó kedvem.- mondta nyúzottam. Tényleg nem lehet valami jó kedve hiszen az arcáról is le lehet olvasni hogy milyen a hangulata.
- Mi a baj? - kérdeztem mert tényleg kíváncsi vagyok hogy miért ilyen.
- Semmi...
- Aha, tudod kinek mond ezt! Nem veszem be! Szóval mi a baj? - kérdeztem ismét a végét mosolyogva hogy egy kis bíztatást küldjek felé.
- Az hogy Lisi még mindig magát hibáztatja... Persze mindenki azt hiszi hogy boldog meg minden, de szerintem egyáltalán nincs így. Sőt szerintem a szíve ripityára van törve, mert neki mindig csak a rossz jutott. - magyarázta Josh. Komolyan mondom mintha mindig együtt lennének úgy belelát a lelkébe.
- Várj a végét nem értem. Hogy- hogy neki mindig csak a rossz jut? Hiszen vannak barátai, van egy szerető családja...mi kell még? - kérdeztem rá.
- Nem az ilyenekre gondoltam. Pl.: a volt barátja is megcsalta, a saját szeme előtt halt meg az apja, kiskorában nem is voltak barátai csak Angel, de ő elment. Ezekről beszélek. - miután elmesélte sóhajtott egy nagyot majd beleivott a kávéjába. Épp szólásra nyitottam a szám mikor megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki az majd felvettem.
- Szia! - köszöntem a telefonba.
- Szia! Lenne kedved eljönni velem moziba? - kérdezte mély hangján, amitől mosoly kúszott az arcomra.
- Csak nem randira hívsz? - kérdeztem kurtán.
- Hát...izé...igen... - nyögdécselt a telefonba. Felnevettem egy kicsit és válaszoltam.
- Persze! Mikor?
- Mondjuk ma?
- Rendben.
- Akkor hétre megyek érted.
- Tökéletes! Szia! - elköszöntünk egymástól és leraktam.
- Csak nem a szőke herceg aki fehér lovon jár? - vigyorgott rám Josh.
- Hülye. - mondtam majd a vállába boxoltam.
- Ki a szőke herceged? - kérdezte Lisi miközben a lépcsőn jött lefele. - Várj ne is mond kitalálom. Csak nem barna fürtjei és zöld szeme van?
- De. - bólintottam mosolyogva.
- Óóó, hogy tudok! Yee! - járt örömtáncot barátnőm.
- Várj az nem Harry? Abból a nyálas bandából? - miután ezt kimondta Lis és én fogtunk egy-egy pohár vizet és ráöntöttük. Jót derültünk rajta.
- Ez meg mire volt jó?! - akadt ki Josh.
- Ne mond azt még egyszer hogy nyálas banda. - mondtuk egyszerre Lissel.
- Álljunk csak meg. Barbit még megértem, hogy védi lovagja bandáját, de te nekem gyanús vagy. - fordult Elisa felé. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtunk barátnőmmel. Összenéztünk majd vissza a fiúra. Hirtelen eszembe jutott a tuti ötletünk amivel mindig kihúzzuk magunkat. Csettintettem mire barátnőmnek is eszébe jutott.
- Nem értelek. - mondta Lis.
- Mit nem értesz azon hogy gyanús vagy nekem? - kérdezte Josh.
- Nem értelek. - mondta megint miközben egy picit megrázta a fejét.
- Én sem értelek. - szálltam be a játékba. Igazából csak annyi a mindig bevált tervünk hogy folyton azt mondogatjuk hogy " nem értelek ". Mikor nekem vagy Lisnek nem jut eszébe akkor csettintünk és bevillan.
- Ti teljesen zizik vagytok? - kérdezte gúnyosan Josh. A beszólásával nem foglalkozva tovább csináltunk.
- Nem értelek. - mondtuk egyszerre Lissel.
- Mi?! Ahj, hagyjuk mert nem vágjátok. - ezzel elhagyta a konyhát és mi egymásra néztünk barátnőmmel.
- Bingó! - vigyorogtuk egyszerre. Ezután leültünk reggelizni.
- Amúgy mi van a te barna hajú hercegeddel? - kérdezte Lis.
- Nem fogod elhinni, képzeld randira hívott!! - mondtam el a jó hírt. Miután ezt meghallotta ujjongásba kezdett.
- Én megmondtam! - emelte rám a mutató ujját. - Oda meg vissza van érted a csávó! Csak látnod kéne ahogy rád néz! A szemeivel szinte felfal! - vigyorgott rám Lisa.
- És Niall?! Csak úgy izzik körülöttetek a levegő! - vágtam vissza mire egy picit felnevetett, ami engem is mosolygásra késztetett. Csináltunk kakaót, majd a tetejére rányomtuk szinte az egész flakon tejszínhabot. Megfogtuk a bögrénket és felmentünk Lisa szobájába. Amint beértünk a hifit bekapcsoltuk és leültünk az ágyra. Körülnéztem és megpillantottam egy képet. Felálltam, majd elindultam a fényképért. Leemeltem a polcról és álltam, kezemben a fekete fakeretes emlékkel. Sóhajtottam és az ágy felé fordultam.
- Beszélnél róla, hogy milyen ember is volt? - kérdeztem mosolyogva. Visszamentem Lishez és mihelyst leültem a kezébe adtam a képet. Bólintott és belekezdett a mesélésbe.
- Igazából én sem ismertem hiszen 2 éves voltam. De amiket értem tett azok a dolgok mesések voltak. Emlékszem mikor anya kért valamire akkor mindig hisztiztem hogy én nem fogom megcsinálni, de mikor apa szólt egyből ugrottam. Én mindig is inkább apás lány vagyok vagy éppen voltam. Hisz Samnek is egyből ugrani szoktam hogyha kér valamit. - elmosolyodott majd folytatta - Borzalmas volt úgy egy életet élni hogy nincs aki megvédjen a fiúktól, még hogyha nem is kell - egy picit felnevetett, de hangján lehetett hallani hogy elkezdtek a könnyei gyülekezni a szemében - nem értem hogy a sors miért pont engem büntetett, hogy láttam ahogyan apám vére végig folyik az úton mikor a feje ütközött a betonnal...
- Nem kell folytatnod, hogyha nem akarod! - vágtam félbe.
- Muszáj kibeszélnem magamból. Borzalmas látvány volt ahogyan láttam apám szemében a csillogás eltűnik helyette a tekintetében a semmiség tükröződik. De egy valamiben segített...erősebb lettem. Igaz ezt mind két évesen még nem értettem, de miután én betöltöttem a 15-öt bátyám addigra 20 lett és elköltözött magamra hagyva. Ekkor következtek be azok a dolgok amikről csak anya tud...sajnálom hogy nem mondom el de borzalmas voltam akkoriban és inkább nem híresztelném, hogy milyen dolgokat követtem el. - hajtotta le a fejét. Szorosan magamhoz vontam és suttogni kezdtem.
- Jajj, szívem, engem nem bántasz meg ezzel, hisz majd egyszer talán beavatsz. - mosolyodtam el a végére. - Na de most mivel ennyire elbeszélgettük az időt, segítesz nekem készülődni a randimra. - heves bólogatásba kezdett, majd lerohanva a lépcsőn felvettük a cipőnket és átmentünk hozzám. Berontva  házba rohantam a szobámba, majd a fürdőbe.

*Elisabeth szemszöge*

Jól esett ez a kis lelkizés Barbival. Amint átértünk ő elrohant -gondolom- fürdeni, míg én szép lassan haladtam át a nappalin.
- Jó napot Mr. Swenson! - köszöntem Barbi apukájának.
- Szia Lisa! - köszönt vissza, majd elindultam barátnőm szobájába. A szekrénye elé léptem és a ruhák közt kezdtem kutakodni. Melyik lenne jó egy mozizáshoz? - gondolkodtam magamban. Végül rátaláltam a szerintem tökéletes ruhára. Már csak az a kérdés hogy Barbarának tetszeni fog-e. Végre barátnőm is kilépett a fürdőből így megtudtam neki csinálni a sminket. Nem szereti a sok sminket, úgy ahogy én se ezért csak mértékkel kentem rá. Miután készen lett az arca, alapból göndör hajába tettem loknikat ami szerintem nagyon jól nézett ki. Mihelyst a hajával is végeztem megmutattam neki, hogy mit állítottam össze.
- Ez eszméletlen jó! - mondta miközben jobban szemügyre vette a darabokat. Bement a fürdőbe és magára kapta a világos drapp színű fölsőt, hozzá a kék szoknyát, rá pedig egy barna övet. Amint kilépett az ajtón a cipői közt kezdtem kutatni. Szerencsére nagy a választék -nálam is- így egy szoknyához hasonló színű magassarkút adtam oda. Kiegészítőnek egy rózsás gyűrűt és tollas fülbevalót aggatott magára.

 

- Harry oda meg vissza lesz tőled! - vigyorogtam rá. - De szerintem én hazamegyek mert a lovagod nemsokára itt lesz. Szia! Ja és semmi huncutkodást! - vigyorogtam vissza.
- Sz-i-a! - artikulálta mert szerintem nem akarta hogy lefárasszam. Miután hazamentem bementem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom hátha van valami.