Xx RR
Ezer örömmel
*Elisabeth szemszöge*
Reggel hirtelen pattantak ki a szemeim mivel nem éreztem hogy álmos lennék. A tekintetem az órára szegeződött, mivel nem hittem a szememnek. Délután 2 óra van. Jól elaludtam...bár a tegnapi után nem csodálom.
~Egy sziklán ülök. Fogalmam sincs mit csináljak. Miért pont velem történik mindez?! Miattam halt meg az apám, miattam nem volt a bátyámnak rendes családja és miattam nincs rendben semmi. Talán mindenkinek jobb lenne ha én sem volnék... Talán véget kéne vetnem az életemnek?! Vagy mit csináljak?! Sajnos erre a kérdésemre senki nem tud válaszolni. Egyáltalán anya és Josh hogy tudnak meglenni mellettem?! Hiszen miattam van minden. Olyan kedvesek és megértőek , pedig nem kéne annak lenniük. Sosem fogom megérteni mért szeretnek még mindig... Éreztem ahogyan egy forró könnycsepp száguld végig az arcomon amit a jéghideg kezemmel azonnal letöröltem. Már órák óta itt ülhetek mikor Josh véltem felfedezni Niallel egyben. Testvérem felkapott és így indultunk meg valamerre. Mikor megálltunk megpillantottam a One Direction többi tagját meg Barbit. Josh megpróbált lábra àllítani de olyan gyenge voltam hogy az egyensúlyom elvesztve sötétült el minden.~
Szóval így kerültem haza. Nem akartam tovább rágódni ezen ezért beslisszoltam a fürdőbe majd ruháimat ledobálva álltam be a zuhany alá. A forró cseppek csak úgy szántottak végig a testemen amitől jóleső érzés járta át a testem. A hajamat is megmostam majd a kabinból kilépve magamra tekertem egy törölközőt és beálltam a tükör elé. Ami visszanézett rám nem volt valami megnyerő kép. A szemeim alatt karikák húzodtak, míg arcomat a tegnapi sminkem maradványa festette be. Megmosva az arcomat megszárítottam hajam majd felraktam egy pici sminket. A fürdőből kimentem majd a szekrényem elé álltam. A választásom egy piros nadrágra, fehér felsőre és egy hasonló színű pulcsira esett. Gyorsan magamra húztam és elkezdtem egy még nem használt szoba felé menni. Ez a szoba a zeneszoba. Amióta itt élek még nem használtam. Kinyitottam a fehér festékkel borított ajtót majd végigmentem és a hangszereken elhúztam két ujjam. Az utolsóhoz értem és ott megálltam. Leültem a székre majd az ujjaim a billentyűkre tettem. A fekete zongorámra ránéztem és csak egy dal jutott eszembe. Elkezdtem játszani rajta majd már semmire nem tudtam figyelni. A kezeim maguktól mozdultak az ujjaim után miközben a dallamok csak úgy játszadoztak.
*Niall szemszöge*
- Srácok elmentem! - kiabálltam vissza a házba.
- Hova mész? - kérdezte Liam.
- Biztos megy Lisihez - húzta kaján vigyorra száját Hazza. Csak megforgattam a szemeim és kiléptem a házból. Harrynek mindig csak ezen jár az agya?! Bár már megszokhattam volna. Na mindegy. Az utat gyorsan megjártam hiszen kocsival mentem. Kiszálltam és az ajtó felé igyekeztem. Becsöngettem és vártam, de nem kellett sokáig mivel hamar szembe kerültem Josh-sal.
- Hello. Lisihez jöttem. - köszöntem neki mire ő arrébb állt és beengedett.
- Fent van. - tájékoztatott majd elment. Felsiettem a lépcsőn és a hangok irányába mentem. Az ajtó ki volt nyitva így megláttam amint befejezi a zongorázást.
- Gyönyörűen játszol! - dicsértem meg miközben felém fordult. Rámosolyogtam majd odaültem mellé.
- Köszönöm. - mosolygott vissza.
- Mióta tudsz játszani? - kérdeztem rá mert kíváncsi vagyok erre a lányra. Nagyon megtetszett már akkor mikor a parkban "találkoztunk". Azok a káprázatos kék szemei ámulatba ejtenek ha csak belenézek.
- 9 éves koromban kezdtem el tanulni. Aztán olyan 12 éves lehettem mikor kihisztiztem hogy kapjak egy gitárt de még mindig nem tudok. - nevette el magát a végén. Olyan gyönyörű az igazi nevetése. Még nem találkoztam ilyen lánnyal aki elsőre elvarázsolt, de Lis teljesen más. Lisa gyönyörű, káprázatos, lenyűgöző és még sorolhatnám rá a jelzőket, mert fantasztikus ez a lány.
- Segítsek megtanulni?
- Megtennéd? - nézett rám csillogó tekintettel. Bólintottam és felálltam majd oda mentem a gitárokhoz.
*Elisabeth szemszöge*
Felállt mellőlem majd adott egy gitárt a sok közül. Átültem a kanapéra és megpróbáltam játszani rajta. Hát mit ne mondjak ez valami borzalmas volt.
- Ez rosszabb mint emlékeztem! - röhögtem el magam mire ő is felnevetett. - És mégis hogyan szeretnél rajtam segíteni? Mert nem nagyon hiszem hogy megtudok tanulni gitározni. - nevettem még mindig.
- Azért próbálkozni szabad, nem?
- De szabad. - mosolyodtam el. Mögémült, így megéreztem a hátamon a mellkasát amitől a szívem jobban kezdett verni és a levegővételem akadozott. Forró lehellete a nyakamon éreztem míg felső ajka a fülemhez ért amitől a hideg kirázott de belül mégis melegség töltött el. A kezeit az enyémekre rakta és úgy rakosgatta az ujjaimat. Mikor elkezdte pengetni egy ismerős dallamot hallottam meg.
- Ez nem az egyik számotok?
- Látom felismerted. A Little Things. - válaszolt és lehetett hallani a hangján hogy mosolyog. Abba hagyta a pengetést és megszólalt.
- Lisi... - suttogta amitől jóleső érzés járt át.
- Hmm? - többet nem tudtam mondani mert teljesen elkábultam Nialltől.
- Lenne kedved eljönni velem egy randira? - még mindig suttogta. Komolyan el akar vinni randizni?! Jesszusom, ez életem legjobb napja! Megfordultam a távolságot nem változtatva. A szemeibe néztem és mosolyogva vàlaszoltam.
- Ezer örömmel! - mondtam miközben kezeim a mellkasára raktam. Látszott rajta hogy megkönnyebbült válaszom hallatára majd ő is elmosolyodott.
- Holnap jó lesz? - kérdezte örömmel a hangjában.
- Persze.
- Akkor holnap jövök érted 8-ra. - tájékoztatott a randi felől. A számon csak még nagyobb vigyor ült ki és megöleltem. Kétség nélkül visszaölelt és így álltunk pár percig. Mikor elengedtünk egymást egy puszit nyomott a homlokomra és megindult ki a házból.
- Várj! - szóltam utána mire egyből megállt és megfordult. Oda mentem hozzá és úgy kezdtem el mondani. - Ne szóljunk a fiúknak se Barbinak.
- Miért?
- Mert kíváncsi vagyok mikor vesznek észre valamit. - mosolyodtam el.
- Rendben. De van egy rossz hírem.Barbi már látott minket az ablakon át az előbb. - mondta mire nekem leesett hogyan láthatott. Elfelejtettem hogy a zeneszoba ablaka szemben van Barbi szobájának az ablakával.
- Akkor csak a fiúknak ne mondjuk el. Barbit meg beavatom mert különben tuti kikotyogja. - nevettem fel egy picit. Bólintott majd mindketten megindultunk kifele a házból. Mikor kiléptünk az utcára nyomtam egy puszit az arcára és elváltunk mert ő hazament míg én át a szomszédba. Amint felléptem az ajtó elé nem is kellett csöngetnem mert egyből kinyílt és barátnőm mosolygós arcával találtam szembe magam. Nem is tudtam semmit mondanom mert megfogta a csuklóm és elkezdett befelé húzni. Miután bevonszolt a szobájába leültetett az ágyára és ő velem szembe ült. Szólásra nyitottam a szám de közbevágott.
- Mikor? Hol? és Hogyan? - tette fel a legfőbb kérdéseket.
- Öhmm... Egy 5 perce, otthon és úgy hogy elhívott randizni. - adtam választ a kérdésekre. Amint kimondtam ujjongásban tört ki.
- Én meg mondtam! - visítozott tovább.
- Te nem is mondtál semmit. - képedtem el mondatán.
- De gondoltam! - magyarázkodott. Még beszélgettünk egy darabig és megbeszéltünk hogy holnap elmegyünk vásárolni a randimra, utána hazamentem mert fáradt voltam.
Nagyon jó lett!
VálaszTörlés