9.fejezet

 Sziasztok! Még élek:)) Nagyon sajnálom hogy eddig nem hoztam részt. De most itt van. Hát szerintem elég szar lett de remélem azért nektek tetszeni fog. Jó olvasást!
XxTekla

                                       Azt hiszi, hogy az ő hibája

*Elisabeth szemszöge*
 
Sötétség. Nem látok semmit és senkit. Kezdek kicsit megijedni. A lábam alatt nem érzek semmit de mégis tudok állni. Egy kis erőt veszek magamon majd a jobb lábam felemelem és előre rakom. Elkezdek lépkedni előre de nem esek le. Mikor már már egy ideje megyek egy kis fényt vélek felfedezni nem messze. Nem gondolkodtam csak mentem előre hogy megnézzem mi lehet az. Már majdnem odaértem de az hirtelen el tűnt. Csak úgy felszívódott. Nem értem mi folyik itt. És egyáltalán hol vagyok?! - Van itt valaki? - akartam volna mondani ha lett volna hangom. Egyszerűen nem jött ki egy zengés sem a torkomon. Megpróbáltám visszaszerezni az erőm ami időközben elszállt. Egy mély levegőt vettem és újból megszólaltam. - Van itt valaki? És hol vagyok? - hallottam meg a hangom. Körülnézek de sehol senki. - Hahó... - mondtam valamennyire kérdezve.
-Kövesd a fényt... - suttogta egy idegen hang amitől még a hideg  is kirázott. Nem voltam benne biztos hogy most tényleg megszólalt valaki vagy csak képzeltem az egészet. Itt állok és nem csinálok semmit csak bámulok ki a fejemből. - Fény... - hallottam meg ismét az idegent.
- Ki vagy te? - kíváncsiskodtam a kilétéről.
- Csak segíteni szeretnék... - ő aztán tudja hogy kell terelni a témát.
- A kérdésre válaszolj. - utasítottam. Nem szeretem ezt csinálni de valamikor muszáj. Sosem szerettem a főnököt játszani.
- Jeremy. - adta az egyszavas választ. Meghökentem. Nem ezt a választ vártam de így is jó. Vajon honnan ismerem? Vagy lehet hogy egy ismeretlen?! De akkor mért segít? És hol van? Ezek a kérdések jártak a fejemben ami már kezdett hasogatni a megválaszolatlan kérdéseim miatt. - És honnan ismerlek?
- Nem ismersz. - adta a nem éppen nyugtató hatású mondatot.
- De akkor mért segítesz?
- Hogy meglásd a történteket. Ma 18 éve. Nem tudtad felfogni mert  még kisgyerek voltál. - hirtelen bevillant minden. A gyötrő fájdalom megint a felszínre tört és csak azt éreztem hogy a lábam feladja a szolgálatot. A földre rogytam majd a szememet elárasztották a könnyek. Ebben a pillanatban nem bírtam erős maradni hiszen a szívem hevesebben vert a megszokottnál, a gyomrom görcsbe rándult és újra hallom a mentők szirénáját.
- Ne kérlek....ne mond tovább!! - ordítottam miközben mindkét kezem a két fülemen  volt. Nem bírtam volna ki ha folytatja. De nem hagyta abba ezért elkezdtem sikítani olyan hangosan amennyire csak tudtam.

*Josh szemszöge*
 
A tegnap esti buli nagyon jóra sikeredett. Azt hittem hogy ki fogom hagyni húgom születésnapját  de ez szerencsére nem következett be. Tegnap vagy inkább ma mikor hazahoztam annyi ereje még volt hogy felvegye a pizsamáját de arra már nem jutott hogy befeküdjön az ágyába. Ezért megfogtam, beleraktam és betakartam. Adtam egy puszit a homlokára és kisétáltam a szobájából be az enyémbe. Mivel Barbi szólt anyának hogy én is itt leszek ezért kaptam egy külön lakrészt. Bementem majd egyből elaludtam.
Hirtelen kipattant a szemem. Teljesen kialudtnak éreztem magam. Nem voltam fáradt ezért felöltöztem és lebattyogtam a lépcsőn. A konyha felé vettem az irányt ahol anya olvasgatott épp úgy mint Sam. Köszöntem nekik és elővettem egy bögrét az egyik szekrényből. Megcsináltam a kávét majd a hűtőbén kotorásztam egy ideig és végül úgy döntöttem hogy müzlit  eszem. Leültem a legközelebbi székbe és elkezdtem az evést. A csendet anya szakította meg.
- Kisfiam elköszönnél helyettünk is Lisától. - ez nem kérésnek hallatszott hanem inkább egy kijelentésnek. Bólintottam de azért egy kérdés fúrta az oldalam.
- Nyugodtan kérdezd meg. - emeltem fel fejem Sam hangjára.
- Miért? Hova mentek? - böktem ki.
- El kell utazunk egy kis időre. Kb egy 3-4 nap múlva jövünk is vissza. - adta a kielégítő választ édesanyám.
Egy fél órája mehettek el mikor nyitódott a bejárati ajtó. Oda kaptam a fejem és Barbit véltem felfedezni aki becsukta a nyílászárót majd lezuhant mellém a kanapéra.
- Mizu kis csávó? - kérdezte egy nagy vigyorral az arcán.
- Ugye tudod hogy még mindig én vagyok az idősebb?? - vontam kérdőre miközben a bal szemöldököm felhúztam. Éppen vissza akart vágni mikor egy női sikolyt hallottunk meg. Neki hamarabb kapcsolt az agya ezért megindult fel a lépcsőn. Kicsi fázis késéssel de én is megindultam. Amint beléptem a szobába List láttam ahogyan sír és Barbi próbálja megnyugtatni. Odamentem hozzá majd jó szorosan magamhoz húztam.

*Elisabeth szemszöge*
 
Már egy fél órája itt röhögünk barátnőmmel azon hogy a bátyám milyen hülyeségeket tud csinálni.
- Elmegyek rendbe szedem magam. - szóltam a többieknek. A szekrényemből kivettem pár ruhadarabot és berohantam a fürdőmbe. Gyorsan végeztem a tusolással és a hajmosással. Kiléptem a kabinból és a tükör elé álltam. Megszárítottam szőke hajkoronám majd felvettem a kikészített ruháimat  ami egy fehér csőnadrágból,fekete tapadós trikóból,barna bő felsőből áll.

Felraktam egy alap sminket és kiléptem a fürdőből. Az ágyamon ült bátyám és legjobb barátnőm. Oda csúsztam melléjük és tovább ökörködtünk.
Már egy ideje hülyéskedtünk mikor csöngettek. Barbival egyszerre indultunk meg de Josh visszahúzott. Egy kérdő pillantást  vetettem rá mire ő elkezdett csikizni. Már könyörögtem neki hogy haggya abba mert a nevetéstől fájni kezdett a hasam. Végül megenyhült és abbahagyta de ekkor felkapott a hátára és elkezdett lefele vinni. Mikor leértünk a One Directionnal találtam szembe magam. Gyorsan köszöntem nekik és megöleltem őket. Barbi épp kezdte bemutatni Josht mikor én közbevágtam.
- Fiúk ő itt Josh Lisa....
- ...ő itt a vőlegényem. - fejeztem be Barbi mondatát. Barátnőmnek és bátyámnak egyből leesett és alig bírták ki nevetés nélkül. A srácoknak a szemük kikerekedett és az álluk a padlót súrolta.
- Ez komoly hogy neked vőlegényed van?? - kérdezték egyszerre. Mi már nem bírtuk tovább és elröhögtük magunkat. Nehezen de nekik is leesett hogy csak hülyéskedtünk.
- Sziasztok! Josh vagyok Lis báttya. - nyújtotta feléjük kezét majd kezetráztak és bemutatkoztak egymásnak.
- Kérlek Lisa ilyet töbibet ne csinálj. - mosolygott rám Liam.
- Nem ígérhetem... - kuncogtam fel a végén.
Jót beszélgettünk mikor én ránéztem az órámra és megláttam hogy 3 óra múlt pár perce.
- Srácok, nagyon sajnálom de nekem mennem kell. Van egy elintézni valóm. - motyogtam a fiúknak.
- Lisa oda mész? - hangsúlyozta  ki az "oda" szót Josh. Én csak bólintottam és felvettem a barna színű bakancsomat. - De kérlek, nagyon szépen kérlek ne csinálj semmi butaságot. - parancsolt rám bátyám. Én csak megforgadtam a szemem.
- Lisa ígérd meg! - szólt rám barátnőm. Még mindig nem válaszoltam. - Elisabeth Mason! - szólt ismét.
- Hova mész és miért kéne vigyázó magadra?? - tette fel a kérdést Zayn.
- Jó rendben megígérem de cserébe mond el nekik az egész sztorit. - fordultam J-hez.
- Biztos elmondjam? - aggódó tekintettel nézett ràm bátyám.
- Már én is akartam mesélni nekik csak nem volt erőm hozzá. - mosolyogtam és felkaptam magamra a dzsekimet - Sziasztok! - köszöntem el mindenkitől.

*Josh szemszöge*
 
- Miről van szó? - emelte rám a tekintetét Liam miután húgom elhagyta a házat.
- Emlékszetek Lisa utolsó tetkójára? - kérdezte Barbi. Én tudom miről van szó ugyanis csak az én engedélyemmel csináltatta még azt a különleges tetkót.
- A "dad,i love you" felirat? - kérdezte Harry mi még csak bólintottunk.
- Szóval ez az egész pontosan ma 12 éve történt az eset. - kezdtem bele a történetbe - 2 éves lett. Másnap apa és ő elmentek a parkba sétálni. Mikor apa egy pillanatra nem figyelt oda Lisa kirohant  az útra. Éppen jött egy autó és a húgomat ütötte volna el de apa ellökte . Így apát ütötte el és annyira erős volt az ütés hogy ott helyben meghalt Lisa szeme láttára. Csodálom hogy fel tudta fogni hogy mi történt. Azóta a nap óta magát hibáztatja mindenért. Azt mondja mindig hogyha nem futott volna ki nem történik semmi és apa még mindig élne. - fejeztem be a szomorú igazságot. A fiúk nem szóltak semmit csak bámultak maguk elé. Éreztem ahogy a szemem kezd egy picit nedvesedni. Gyorsan letöröltem a könnyeim és tématerelésképp felhozta valami mást. Még beszélgettünk majd a srácoknak menniük kellett.
                 ~..............~
Nagyon aggódom Lisi-ért mert még mindig nincsen itthon és már 10 óra is elmúlt. Vajon mit csinálhat és hol lehet?! Nem bírom már tovább muszáj szólnom valakinek. Áthívtam Barbit hátha ő tud valamit de semmi. Itt ülünk a kanapén  és gondolkodunk.
- Hívjuk fel az 1D-t. - vetette fel az ötletet a mellettem ülő lány. Egyből fel is pattant és hívta is őket.
- Bocsi hogy ilyenkor hívlak csak Lisa még nem jött haza és hogy nincs e nálatok? - kérdezte a telefonba beszélve. - Nem nehogy...Nem kell. - győzött valami felől - Úgy érzem hajthatatlan vagy. Rendben. Szia. - és letette a telefont.
- Mindjárt itt vannak. - mondta Barbi. Én csak bólintott és tovább gondolkodtam.
A kocsiban ülünk és éppen a temető felé tartunk.
- De hogy-hogy itt Londonban van eltemetve? - kérdezte Louis.
- Mert apa Londoni volt csak kiköltözött Manchesterbe. - adtam választ az előbbi kérdésre.
Lassan de végül odaértünk  és bementem a sötét temetőbe. Nem találtam ott senkit ezért visszamentem a többiekhez. Gondolkodni kezdtünk hogy hová mehetett.
- Megvan!.. - kiáltottam fel mire a többiek felkapták a fejüket - ...nem messze erre van egy kis erdő. Emlékszem mindig oda ment mikor szomorú volt. Tudjátok merre van? - kérdeztem még tőlük.
- Én tudom... - szólt Niall.
Elindultunk és egy öt perc múlva oda értünk. Mindenki  kiszállt és körülnéztünk.
- Úgy érzem csapatokra kell válnunk. Akkor Harry és Barbi, én és Niall, így maradt Liam, Zayn. Louis te pedig itt maradsz a kocsinál hátha kijön. - Mindenki bólintott és fogtak egy-egy zseblámpát majd elindultunk.
Már vagy 20 perce keressük de eddig nem találtuk. Épp egy kőre világítottam és megláttam rajta a húgomat.
- Niall gyere! - szóltam a szőkeségnek mire ő egyből iderohant hozzám. Odaértünk Lishez.
- Hé Lisa jól vagy? - kérdeztem suttogva. Nem válaszolt csak rám nézett. Rossz volt így látni nem szeretem húgomnak ezt az oldalát.  A háta és a lába alá nyúltam majd felemeltem. Niall addig küldött egy üzenetet mindenkinek hogy megvan és menjenek a kocsihoz. Elvittem az autóig ahol már mindenki ránk várt. Megpróbáltam lábra állítani ami valamennyire sikerült is. Amint megállt megszédült és elájult.
- Nyugalom semmi baj csak elájult a hideg és a stressz miatt. - nyugtattam a többieket. Hazavittek minket a fiúk és ágyba raktam Lis-t.