8.fejezet

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a komikat annyira jól esnek és önbizalmat adnak :)) Hát ehez a részhez nem tudok hozzá fűzni semmit...csak még annyit mondok hogy jó olvasást és jöhetnek azok a komik! :D
xoxo;)

Az előző fejezethez kapott komik válasza:
Amy: Köszönöm szépen és siettem :))
Kovács Réka: Köszi és itt is van :D
Gigi: köszönöm :)) az a dátum nem Zaynhez kapcsolódik csak ugyanezt csinálta Barbi és Lisa, lisa unokatesójával és bocsi hogyha összezavartalak ezzel...és siettem ahogy tudtam:)) köszi mégegyszer 
xoxo    
                                                               Elfelejtett szülinap



*Elisabeth szemszöge*

Reggel kómásan keltem fel ugyanis nem aludtam a legjobban. Folyamatosan forgolódtam....Nem tudom miért. Kimásztam a meleg ágyikómból és elhúztam a sötétítőt az ablakomnál, de inkább bár ne tettem volna. Ugyanis hét ágra sütött a nap.Majdnem megvakultam de én inkább még néztem a narancs és a citrom szín keverékének az árnyalatát. Különös de amióta itt lakom Londonban sosem sütött ennyire a nap. ~Fura...-gondoltam magamban miközben a fürdőbe igyekeztem. Ahogyan beértem, ledobáltam a pizsim és beálltam a víz alá. Hűsítő de mégis meleg cseppek csöpögtek le rólam amint kiszálltam egy 20 perc után. Gyorsan megcsináltam a reggeli teendőimet és szaladtam a szobámba hogy felvegyek valami kényelmes de mégis viselhető szerelést.Végül előkotortam egy szürke trikót hozzá egy türkiz színű nadrágot és végül egy fekete cipőt meg egy ugyan olyan színű sapkát. 

Megnéztem hány óra és azt vettem észre hogy haladnom kéne ugyanis ma jön haza anya és Sam. Várom már őket mert azért unalmas volt egyedül itthon. Gyors lerohantam a lépcsőn;mellesleg megjegyzem majdnem kitörtem a bokám,mert annyira béna vagyok és félreléptem. Amint leértem a konyhába vettem az irányt és megettem a szokásos reggelim;müzli és kávé. Ahogy befejeztem, elmosogattam és fogtam a telefonom,a fülhallgatóm meg a kulcsom és persze az elmaradhatatlan deszkám majd kiléptem az utcára. Ahogy sejtettem meleg van. Bezártam az ajtót majd fel is léptem a deszkámra. Gyorsan bedugtam a fülembe a zenét. Most nem akartam Barbit felébreszteni mert szombatonként mindig sokáig húzza a lóbőrt. Szóval elindultam a reptérre. Nem volt messze mert egy 20-30 perc alatt ott voltam. Mondjuk nem csodálkozom hogy én ilyen hamar ideértem ugyanis én még akkor is át szoktam menni a zebrán ha éppen akkor váltott pirosra. Szóval nem a legbiztonságosabb szoktam lenni mikor deszkázom. Vártam egy 5-10 percet és kettő felém közeledő alakot véltem felfedezni. Amint egyre jobban felém jöttek felismertem őket. A szőke hajú szépség az anyukám mellette pedig a fekete hajú macsón kinéző Sam. Ahogy felismertem őket úgy rohantam hozzájuk mint egy 5 éves aki vagy 100 éve nem látta a szüleit. Jó volt újra anyukám ölelő karjaiban lenni, ami azt sugározza hogy megvéd bármitől is. Ahogyan elváltunk egymástól Sam-et is rendesen megöleltem ő ugyanis már olyan mintha tényleg a rendes apukám lenne. Amint megvolt az üdvözlés haza indultunk. Hívtunk egy taxit, és amint megérkezett beszálltunk majd lediktáltuk a címet. Éppen meg akartam volna kérdezni hogy milyen volt az utazás de anya megelőzött.
-És várod már az ajándékod?-tette fel a számomra furcsálló kérdést ugyanis milyen ajándékról beszél?! ~Bár ezt mért nem mondom ki hangosan?!-tettem fel magamban a kérdést majd eleget tettem magamnak.
-Anya te miről beszélsz??
-Hát neked teljesen kiment a fejedből mi?!-hát ez kezd egyre hülyébb szitu lenni ugyanis nem vágom miről hablatyol itt össze-vissza. Nem tettem fel újabb kérdést helyette inkább egy "miről beszélsz?!" fejet vágtam.
-A szülinapodról....ugyanis ma van...-zárta le a témát Sam. Én komolyan ilyen hülye vagyok?? Elfelejtem a saját szülinapom?! Hát én nem vagyok normális...senki sem felejti el...de én vagyok olyan béna és elfelejtettem....hát ilyen nincs!! 
A válaszom egy homlokra csapás volt; ami valljuk be elég nagyra sikeredett. Amint felnéztem azt vettem észre hogy Sam pénzt ad anyának. Ezt én már megint nem értem.
-Anyáddal fogadtunk hogy szerinte úgy is elfelejtetted....és hát vesztettem-magyarázta meg a helyzetet nevelőapám. Komolyan néha elgondolkodom azon hogy ők biztos felnőttek?? Bár én annak csak örülök hogy anya ilyen jól érzi magát Sam mellett.

                                           ~...~

Itt esek-kelek Sam-be kapaszkodva ugyanis bekötötték a szemem hogy ne lássam mi az ajándékom. Hát mondhatom szuper...a szarkazmus már a tetőfokára hágott. Tudják jól hogy én minden tudni akarok erre bekötik a szemem. De én mért vitázok saját magammal?! Komolyan én teljesen idióta vagyok.Végre érzem hogy anya kezdi a csomót kikötözni. Bár nem tudom hova vezettek de szerintem a ház előtt vagyunk. Amint a búskomor sötétséget átváltotta a színekkel teli napfény, megpillantottam egy piros és fekete színben pompázó csodát. A lélegzetem is elállt annyira vágytam már erre. Amióta az eszem tudom mindig is szerettem volna egy ilyen káprázatot. Ahogyan a tenyerem végighúztam a hideg,fényes fémen kirázott a hideg. Amint megfogtam a kormányt és átlendítettem a lábam teljesen alám simult a motor.

Anya és Sam csak önelégült arcot vágtak ahogyan látták milyen élvezettel nézek végig motoron. Amint észhez tértem már a kezemben tartottam a kulcsokat. 
Gyújtást adtam a motornak majd kicsit megtúráztattam. Anyáék nem nagyon örültek ennek, de a szomszédunk még inkább nem mert hallottam ahogyan nagy szitkozódás közben az ajtó csapódását. Amint a barna hajú lány végig nézett engem nagy sikítás közben leállítottam a mocit és átöleltem Barbit. Végre abbahagytuk a kiálltozást odarohantam szüleimhez és nagy mondogatásba kezdtem egy darab szót:Köszönöm! 
Amint lenyugodtam barátnőmmel megbeszéltük hogy elmegyünk a fiúkhoz és megmutatjuk az új szerzeményem. Tudom nem nagy cucc de egy magamfajta lánynak már ez is nagy szám.Felültünk és már mentünk de előtte elköszöntem Sam-éktől. 
Ahogy odaértem a házhoz;miről beszélek én ez nem ház ez már egy villa; előkaptam a telefonom és megcsörgettem Niallt. Hát megvárakoztatott ugyanis csak pár perc után vette fel.
-Igen??-kérdezte.Fogadjunk nem nézte meg ki hívja. Hát akkor vicceljük meg.
-Jó napot kívánok! Niall Horannel beszélek??-tettem fel a kérdésemet. Azon csodálkozom hogy még nem ismerte fel a hangom.
-Igen....Kivel beszélek??
-A rendőrségről telefonálok.....lenne egy kis baj.-már majdnem elröhögtem magam. Barbi már a száját fogta, mert már nem bírja sokáig.
- Úristen! Mi történt??-kérdezte aggodással a hangjában. Jó kész nem hülyítem tovább.
-Hogy-hogy nem ismered fel a hangom?? Igen az a baj hogy én már itt hülyítelek és te teljesen bedőlsz nekem. Na most szépen engedj be mert itt várunk arra hogy bemehessünk.-már a végén nem bírtam magamban tartani és elröhögtem magam.Választ nem várva kinyomtam és vártunk tovább. 2 perccel később Niall jelent meg az ajtóban. Leparkoltam és bementünk.
-És neked mióta van motorod??- kérdezte a szöszi.
-Őszintén??-tekintetem az arcára siklott amiről csak úgy virított a kíváncsiság- Ma óta.
-Ohh...és milyen alkalomból vagy csak úgy kaptad??-kérdezősködött tovább és útközben beértünk a nappaliba. Mindenkit egy öleléssel köszöntöttem majd Barbi is ugyanígy tett.
-Miről van szó?- érdeklődött a 4 fiú.
-Hogy ma miért kapott motort.-látta el információval a srácokat Niall.
-Mert én hülye voltam és elfelejtettem hogy ma van....-de nem tudtam végig mondani mert Harry közbe szakított.
-És milyen??
-Egy 50 köbcentis piros-fekete.-mondtam mosollyal az arcomon.
-Mit felejtettél el??-tért vissza az előző témához Lou.
-Hogy ma van a szülinapom.-azért az nem furcsa hogy hogyan lehet elfelejteni az a napot amit a legtöbb ember annyira vár ?? Nekem mondjuk nem ez az első alkalom hogy elfelejtettem...nálam ez sokszor előfordul ugyanis számomra nem ez a legfontosabb nap az életemben, és nem is a karácsony vagy a mit tudom én még milyen ünnep van. És ezt nem tudom magamban tartani örökre. Muszáj lesz valakinek elmondanom, bár tudja a család és Barbi de ilyen úgymond "kívül" állóbb senki. És szerintem ennek az 5 hülyegyereknek fogom elmondani, ugyanis valami megfogott bennük. Foggalmam sincs hogy micsoda lehet ez de megbízok bennük. És ha elmondom remélem nem fognak utána sajnálni vagy valami mert azokat ki nem állhatom. De mielőtt félre értenétek nem vagyok halálos beteg, sőt makk egészséges vagyok. Csak számomra olyan érzés mintha a szívemben egy mély és betölthetetlen lyuk tátongna ami egész életemben megmarad. Egy részem hiányzik és ez velem marad bármit is tennék ellene, ott mardos ez a fájdalom. Lehet erősnek tűnök de ha valaki annyira ismer mint Barbi, az tudja hogy nagyon összetört lelkű lány vagyok.De ez ellen nem tudok mit csinálni...ezzel kell élnem. Már igazából megszoktam hogy ez vagyok én.
-Hahó itt vagy??-legyezte az arcom előtt a kezét Liam.
-Hogy mi?? Bocsánat csak elgondolkodtam.-adtam választ az arcomat fürkésző bandának.
-És min??-érdeklődtek de csak egy "áhh semmin" válasszal megelégedtek.
Még sokat elbeszélgettünk, vagyis inkább a fiúk hülyéskedtek, én és Barátnőm pedig már sírtunk a nevetéstől. Tekintetem az órára szaladt és megláttam hogy délután 3 van.Barbi is ugyan ezt tette de neki inkább nem tetszett ez az idő.
-Bocsi srácok nekünk haza kéne mennünk.-fogta meg a karomat barátnőm és már mentünk is kifele. Nem értem hogy hova siet ilyen gyorsan. Furcsa nekem ez a lány; valamire készül. Vahy ha nem akkor csak én hülyültem meg. Elköszöntünk a fiúktól és hazafelé vettük az irányt. Oda adtam neki az egyik bukó sisakot és felült mögém. Átkarolt és már mentünk is.


*Barbara szemszöge*
Mikor hazaértem egyből a telefonom után nyúltam hogy megbeszéljek mindent a bulival. Hát igen, nekem az a terv pattant ki a fejemből hogy egy szülinapi buli lesz az ajándékom barátnőmnek. Ehhez lefoglaltam egy bulizót és rendeltem jó sok piát meg kaját, és már csak a vendégeket kell leszerveznem hogy akkor hányan jönnek. Jönnek Lisa unokatesói és az én unokatesóim is. És még felhívtam a régi barátainkat akik Manchesterben élnek hogy jöjjenek el. Meg persze a One Directiont is elhívtam meg Eleanort is. Remélem tetszeni fog Lisának. Főleg hogy eljön a bátyja Josh. Rá mindig számíthatott. Sosem csalódott még benne. Mindig kitartottak egymás mellett és segítették egymást a bajban. Köztük az-az igazi testvéri kötelék van. Miután  Josh elköltözött ide Londonba, azóta nem találkoztak. Lisát nagyon szíven ütötte hogy elhagyja a „családi fészket”. De megértette hiszen mikor elment 20 éves volt és nem akart már a szüleivel élni.Gondolatmenetemet a telefon csörgése zavart meg. Amint észhez tértem megláttam hogy Harry neve villog a telefonomon.
-Mit vegyünk Lisnek??-kérdezte  egyszerre az 5 fiú. Adtam nekik egy kis segítséget hogy mit vegyenek és hogy utána mit csináljanak vele. Letettem a telefont de az már megint csörgött.

ž

ž*Elisabeth szemszöge*

ž

žMár vagy 5 lehetett mikor csöngettek. Mivel én vagyok a legközelebb nekem kellett ajtót nyitnom. Egy futár állt velem szemben.

-Jó napot! Elisabeth Masonnek hoztam egy csomagot.-mondta mosolyogva. Hogy én?! Ugyan kitől?!
-Igen én vagyok.-aláírtam a lapocskát és már oda is adta a nem kicsi dobozt. Jó nem kell bazi nagyra gondolni de nem volt valami kicsi.  Elköszönt és már ment is el. Becsuktam az ajtót majd bementem a nappaliba.
-Kinek jött?-kérdezte anya.
-Nekem.-válaszom nem volt valami bő mert nagyon érdekelt hogy én kitől és mit kaptam. Kinyitottam a dobozt és egy gyönyörű ruha és cipő volt benne. Volt még benne egy levél is. Kinyitottam és csak úgy faltam a sorokat.

ž"Kedves Lisa!

Vedd fel ezt a ruhát és a cipőt majd készülj el. 8-ra legyél a házatok előtt mert egy fekete kocsi fog várni téged. Szállj majd be és ő majd elvisz.
Legyél csinos! 

Boldog szülinapot kíván:

a One Direction fiúk és Eleanor" 
Amint elolvastam nagyon boldog voltam hogy gondoltak rám és ilyen szép ajándékot kaptam.  

-Na mi az, minek örülsz ennyire?-kíváncsiskodott anya. Elmondtam neki a levél tartalmát és utána még nagyobb mosoly kúszott az arcomra. Felmentem az emeletre és a szobámat vetettem ki célnak. Leraktam az ágyra a ruhát a cipőt pedig a földre. Most elkezdek készülődni mert így legalább nem kell majd kapkodnom. Ezt a tervemet a fürdéssel kezdem. Bementem majd ledobáltam magamról a ruhákat. Beszálltam a kabinba és megengedtem a már majdnem forró vizet. Jólesően áztatta a bőröm minden kis porcikáját. Megmostam a hajamat és még egy picit álldogáltam a  meleg  nedű alatt. Ahogy kiléptem ködfátyol fogadott. Testem köré csavartam egy törölközőt és a hajammal is megcsináltam ugyanezt. Letöröltem a tükörről a párát és levettem az egyik polcról a hajszárítót. Egy 20 perc alatt végeztem is,majd a sminkelésbe kezdtem bele. Nem vittem túlzásba, mert csak alapozó,pirosító,szempillaspirál és szemhéjtus volt rajtam. Nem akartam többet felrakni mert nem nagyon szeretem a sminket. Visszamentem a szobámba és egy személy várt rám az ágyon ülve. Lehuppantam mellé, de még mindig nem szólt semmit. Végül rászántam magam és megkérdeztem mi a baj.

-Semmi csak szeretnék átadni valamit.-anya a kezében szorongatott egy lila dobozt rajta egy fehér selyem masnival. -Ezt neked szánta a huszadik születésnapodra. Ez a nagymamádé volt és apád úgy gondolta hogy ez neked kell majd viselned és hordanod. Boldog szülinapot kincsem.-fejezte be anya már majdnem sírva. És szerencsémre voltam olyan erős és vissza bírtam tartani a könnyeim.-Nekem te nehogy sírj mert elmosódik a sminked!-nevette anya ezzel oldva a hangulatot. Sikeresen megcsinálta ugyanis azt vettem észre hogy már mindketten nevettünk. Megfordultam és a nyakamba akasztotta a madarat aminek a szeme helyén egy kő ékeskedett. Annyira gyönyörű.

  Sajnos én nem ismerhettem a nagymamát  de tudom hogy rá hasonlítok. Ugyanis anya mindig azt mondogatta hogy olyan vagyok mint apám anyukája. 
-Jajj, istenem neked készülődnöd kéne.- aggodalmaskodott anyu. Kiment a szobámból és én már magamra is kaptam a gyönyörű ruhát amit srácoktól kaptam. Egy csipkés ruha ami alatt selyem helyezkedik el. Eszméletlenül jól néz ki ez a ruha. Visszamentem a fürdőbe és begöndörítettem a hajamat. Megnéztem magam még egyszer a tükörben és elfogadhatónak nyílvánítottam magamat. Felvettem a cipőt amit kaptam amin egy masni volt. Nagyon jól passzolt egymáshoz a két ajándék. Lesiettem a lépcsőn majd az ajtónál felhúztam a kedvenc dzsekimet és elköszöntem anyától és Samtől.

Kinyitottam az ajtómat és megláttam azt a bizonyos fekete kocsit amiről a levélben olvastam. A sofőr udvariasan kinyitotta nekem a hátsó ajtót és én engedelmesen beszálltam. Foggalmam sincs hogy hova megyek de már nagyon várom hogy megérkezzek. Elindultunk és egy bő 15 perc után meg álltunk. A sofőr megint udvariasan kinyitotta nekem az ajtót ezzel megkönnyítve kiszállásomat. Egy bulizó előtt álltam és hirtelen egy hideg kezet éreztem mindkét szememen.

-Na ki vagyok?-hallottam meg egy ismerő hangot.Rekedt és mély zengését bárhol felismerem. Hirtelen megfordultam és hozzábújtam. Annyira hiányzott már.

-Hiányoztál!-búgtam mellkasába.Hiányzott a kócos barna haja és a csillogó kék szemei. Olyan jó volt újra karjai közt érezni magam. Mikor vele vagyok mindig érzem hogy nem eshet bajom. Ő mindig megvéd mindentől.
-Te is nekem.-súgta fülembe. Még jobban ölelni kezdtem mikor egy női hangot véltem felfedezni mögülem.

-Én is itt vagyok!-mondta barátnőm amitől mosolyra húzódott a szám.Elengedtem Bátyám ölelő karjait és most Barbihoz mentem megölelni.Elengedtem és megint bátyámhoz fordultam.

Josh (Lisa bátya)

-Örülök hogy újra láthatlak Josh!-mosolyogva ejtettem ki a szavakat. Neki is felfelé kezdett görbülni a szája. Majd a vállába boxoltam.

-Hé ezt mért kaptam?!-kiállt fel J. 

-Csak mert már régen volt ilyen testvéri szeretetből.-motyogtam magyarázásképpen.-És miért is vagyunk itt??-tettem fel a frusztráló kérdést amire csak egy vállrántás volt a válasz.Hát jó.Bementünk és nagy sötétség fogadott. Barbi odasétált a falhoz és felkapcsolta a villanyt. Egyszer csak azt vettem észre hogy minden barátom;régi és új azt kiabálja hogy "Boldog szülinapot!". Nagyon jól esett újra látni mindenkit akit szeretek.

-Fogadjunk ez a te műved....-súgtam barátnőm fülébe aki e mondat hallatán csak mosolyra húzza száját.Szóval igen.-Köszönöm!-a nyakába ugrottam és jó szorosan magamhoz öleltem.Elengedtem az említett személyt és odamentem a One Direction fiúkhoz.

-Nagyon csinos vagy!-mondták egyszerre a srácok és Eleanor, amitől egy picit elpirultam.  

-Hát ezt nektek köszönhetem. Szóval nagyon köszönöm a ruhát és a cipőt!- mindegyikőjüket  megöleltem és nyomtam puszit az arcukra. A buli további része nagyon jól alakult. Sokat táncoltunk és ittunk. Nagyon jól éreztem magam. Kijelenthetem hogy ez életem legjobb szülinapja!