6. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy eddig nem hoztam részt csak a tanulás elvitte minden időmet.... de most jelentkezem :)) meghoztam a 6. fejezetet ami remélem tetszeni fog nektek :) nem is húzom tovább az időt itt van!! xoxo tekla <3                                                Miért bízok benne?

-De elakarom. Ezt csak Barbi tudja. Nem bírom már magamban tartani. Vagy inkább nem lenne kedved majd még egy picit nálam maradni és akkor otthon elmesélem.-elindultunk a kocsival és nem sokára már otthon is voltunk. Bementünk és leültünk a kanapéra.
  -A pocsolyában ülve egy régi emlék jutott eszembe. Mikor...

-Mikor....-vettem egy mély levegőt és belekezdtem az engem ért fájdalmakba-... még az általános iskolába jártam ami számomra egy borzalmas hely...-ennél a kijelentésemnél egy bujkáló mosoly jelent meg rajtam, amitől ő is elmosolyodott-...és hát nem éppen a legjobb éveimet jártam. Alsóban kezdődött minden, mikor a többiek elkezdtek csúfolni. Hát ugye anyám nem volt gazdag ezért nekem se voltak menő,márkás cuccaim. Persze a többi gyereknek azok voltak. A tanárok előtt nem mertek "bántani" (lelkileg), így mikor délután a tanár kivitt minket a közeli parkba, ahol mindig is sok volt a pocsolya. Mikor a tanárok nem figyeltek, engem folyton a pocsolyába löktek. Hát anyának meg nem mertem szólni, de fogalmam sincs miért....de szerencsémre jött egy új lány és hát ő se a gazdagokhoz tartoztak. Egyből legjobb barátnők lettünk. Úgy hívták Angie.-felálltam és felrohantam az emeletre közben dobtam egy "mindjárt jövök" szöveget Niallnek. Ahogy felértem a szobámba vettem az irányt. Felkaptam egy fényképet és visszamentem. A kezébe nyomtam a képet.-Ő az.-mutattam a fotóra amit a kezében tartott.

-Mondjuk az a kép már nyolcadikban készült-világosítottam fel a szöszit, mire csak egy nagy bólintással válaszolt-Kérlek ne mond el senkinek...-igazából nem parancsoló volt a hangom hanem inkább könyörgős.
-Természetesen nem mondom el senkinek.-mondta de még mindig látta az arcom ami nem igazán azt sugalta hogy hiszek neki ezért még odarakott egy szócskát - Igérem! .....Igérem...-ismételte meg magát és az én arckifejezésem már sokkal nyugodtabb volt ahogy meghallottam ezt az egy szót.
-Köszönöm...-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Kérdezhetek valamit?-válaszom csak egy egyszerű igen volt-És Barbival mikor ismerkedtél meg??
Vettem egy mély levegőt és elkezdtem az újbóli mesémet-Miután elballagtunk az általánosból kiderült hogy Angie szüleit áthelyezték és el kell költözniük. Amint elmentek már nem nagyon tartottuk velük a kapcsolatunkat mert nehéz volt hogy a legeslegjobb barátnőm tőlem nagyon messzire van....Így az meg is szakadt...Középsuli előtti nyáron anyát előléptették és ezért a keresete rendesen meg is nőtt.Felvettek egy művészeti suliba ahol megismerkedtem Barbival...és azóta elválaszthatatlan barátnők lettünk...-ez az én kis életem egyik szakasza ahol volt fájdalom,sírás,boldogság és nevetés. Az első kettő inkább az-az időszak amikor Angiet örökre elveszítettem.Elgondolkodtató az a dolog hogy én miken mentem keresztül az életemben hogy idáig jutottam hogy egy barátnak mesélem az életemet míg én róla csak annyit tudok amiket az interneten és az újságokban lehet olvasni ami lehet nem is az igazság és így nem tudom mit higgyek. Miért bízok benne?? Hiszen még nem is ismerem... Ezen gondolkodtam hosszú percekig amikor észbe kaptam hogy Niall kérdez tőlem valamit. 
-Hmm??-mivel nem figyeltem hogy mit mondott ezért inkább visszakérdeztem nehogy valami marhaságot kezdjek el szövegelni.
-Min gondolkodsz ennyire??-tette fel ismét a kérdést amire nemes egyszerűséggel csak annyit válaszoltam hogy "semmiségeken".
-Most mesélj valamit magadról mert csak olyanokat tudok amit egyszer-egyszer elolvasok egy pletykalapban.-magyaráztam meg a kijelentésemet. Nem kellett neki több mosolygott egyet és elkezdte az elejétől a végéig. A legkínosabb részeken át egészen a röhejesebbnél-röhejesebb sztorikon át.Egészen addig mondta míg én nagy nevetésben törtem ki és már a könnyem is folyt és ha ez nem lett volna elég elvesztettem az egyensúlyom és leestem a kanapéról.Ahogy visszamásztam és kiröhögtem magam folytatta a kis mesélését. A legboldogabb pillanatait úgy mesélte mintha most is átélné újra és újra.Legfőképp akkor volt a legboldogabb mikor az X-faktoros továbbjutását elmeztük át.Jó volt hallani mennyire megörült mikor meghallotta hogy továbbmehet. Ahogy abbahagyta elkezdett korogni a hasam.
-Éhes vagy??-kérdeztem mire egy bólintással válaszolt. Kimentem a konyhába,pontosabban a hűtő felé vettem az irányt. Kinyitottam és felfedeztem hogy full üres.Visszamentem a telefonomért és felkaptam a dohányzóasztalról.
-Jó lesz a pizza??-fordultam a még mindig egy helyben ülő fiúhoz.
-Tökéletes.És olyat kérek amilyet te.-válaszolta és pedig elkezdtem bepötyögni a pizzázó számát.
-Addig nézz körül nyugodtan a házban.-választ nem várva bementem az étkezőbe és leültem az egyik székre.Mikor már le akartam tenni hirtelen egy női hang szólalt meg. Leadtam a rendelést és a zsebembe nyomtam a telefont.A lépcső felé vettem az irányt mert már a szöszi nem volt a nappaliban akkor biztos fent van. Fokozatosan vettem a lépcsőfokokat ezért hamar fent is voltam.Jól tippeltem mert a szobámban nézegetett egy képet.
-És ő ki??-emelte rám gyönyörű kék szemeit.Amint a képet megláttam gyorsan kikaptam a kezéből és elraktam az egyik fiókba. Amint felé tekintettem egy kérdő pillantást láttam meg az arcán.Nem volt kedvem magyarázkodni ezért csak egy egyszerű mondatot találtam ki.
-Erről nem szeretnék beszélni.-és ennyivel le is zártam a témát.Nem kérdezett többet csak visszamentünk a nappaliba.A délután többi része jól sikerült nevettünk,ettünk,beszélgettünk,tévét néztünk. Mivel kezdett késő lenni Niall hazament. Elmentem fürdeni, megcsináltam az esti  teendőimet majd felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni.

Reggel arra keltem hogy Barbi itt ugrál az ágyamon és bömbölteti a zenét. Reflex szerűen hozzávágtam egy párnát amit egyből vissza is kaptam.Nagy nehezen felkeltem, felöltöztem ami egy fekete nadrágból,szürke MAKE LOVE feliratú fölsőből és egy ugyanilyen színű sapkából állt.Eközben barátnőm kikapcsolta a zenét és lejött velem reggelizni. Gyorsan megettem a müzlimet és azon tanakodtunk hogy mit csináljunk ezután. Nekem támadt egy remek ötletem. Fel kaptam a fekete cipőm és a sarokban álló gördeszkámat. Úgy is olyan régen deszkáztunk szóval most rám fér.Barbi egyből értette hogy mit akarok csinálni ezért ő átrohant és hozta is a sajátját. Elindultunk a közeli parkba közben pedig beszélgettünk.
-Na és mi történt tegnap délután mikor a szöszi átment hozzátok??-tette fel a számomra hirtelen kérdést Barbi.
-Honnan veszed hogy nálunk volt??-válaszoltam rá gyorsan...talán túl gyorsan.
-Láttalak titeket az ablakból.-mondta talán túl nagy mosollyal az arcán.Én csak rányújtottam a nyelvem és elmeséltem neki ami tegnap történt.
-Mért nem mondtad el neki azzal a képpel kapcsán a sztorit??-tette fel a nekem nehéz kérdést ugyanis nem tudom a pontos okát.
-Talán azért mert nekem ezt még fel kell dolgoznom...igaz már 17 éve történt az eset de ettől függetlenül nekem nehéz. Tudom 19 éves vagyok és tovább kéne lépnem rajta de nem megy....-adtam neki a különös választ.
-Nem dehogy is, teljesen egyet értek veled.-megálltunk és egymásba karolva álltunk sok-sok percig. Lehet néhány ember hülyének nézett minket,de engem nem zavart. Váltottunk témát és úgy mentünk tovább. Hirtelen megálltam mert meghallottam a Rita Ora-R.I.P. című számot ugyanis ez a csengőhangom. Gyorsan kotorászni kezdtem a zsebemben. Nagy nehezen kihúztam és megláttam Niall nevét.
-Szia!-köszöntem kedvesen.
-Szia! Ma ráérsz??-kérdezte amire egyből tudtam a választ.  
-Persze.
-Nincs kedved megismerni a banda többi tagját?? Ja és Barbi is jöhetne mert Harry eléggé megkedvelte.-ezen az utolsó mondatán elmosolyodtam ugyanis barátnőmnek is szimpatikus Hazza.
-Rendben.Add meg a címet és megyünk is.-végül pedig elköszöntünk egymástól és SMS-ben átküldte a címet.Elmagyaráztam Barbinak hogy hova megyünk és el is indultunk.
Úgy tíz perc után ott is voltunk.Hát mit ne mondjak egy bazi nagy villa előtt állunk és csak bámuljuk nyitott szájjal. Miután magamhoz tértem a bámulásból Barbit meglöktem egy picit és ő is feleszmélt. Oda sétáltunk az ajtóhoz és csöngettem. Kb egy perc után Niall nyitott nekünk ajtót.
-Sziasztok! Gyertek beljebb.-beléptünk az óriási házba...sőt ez nem is ház hanem egy palota. Amint a nappaliba értünk 4 mosolygós sráccal találtuk szembe magunkat.Egy éjfekete hajú barna szemű fiú állt fel és jött oda hozzánk.
-Hello Zayn vagyok.-utána egy barna szemű, barna hajú követte a példáját és ő is felállt.
-Sziasztok Liam vagyok.-és végül az összes többi fiú is felállt.
-Sziasztok Louis lennék.-mondta egy kék szemű barna hajú fiú. Harry meg ugye már ismerjük.
-Sziasztok én Lisa vagyok...-bemutatkoztam majd barátnőm folytatta.
-én pedig Barbi.-miután bemutatkoztunk leültünk és elkezdtünk beszélgetni.Nagyon jó fejek a srácok. Azt hittem önelégült tinisztárok.De be kell valljam nagyon megkedveltem őket.
-Játszunk valamit.-adta az ötletet Louis.
-Mégis mit?-tette fel a leglogikusabb kérdést Liam.
-Üvegezzünk!!-ordibálta Harry.
-Jó de a szabályok:ha valaki nem akarja megtenni amit kértek iszik vagy vetkőzik.-vázolta a helyzetet Zayn. 
-Oké.-vágtuk rá egyszerre Barbival.Ezen mi csak elmosolyodtunk míg Zayn hozott egy üveg whiskyt és egy üveget amit pörgethetünk.
-Ki kezd??-kérdezte Louis.
-Majd én.-mondta Harry. Amekkora mázlim van rám pörget. És hát milyen igazam volt.
-Felelek!-vágtam rá azonnal nehogy valamit aztán kitaláljon nekem.
-Ki a leghelyesebb közölünk??-tette fel a kérdést amitől nekem kikerekedett a szemem. Nem akarok rá válaszolni mert különben belepirulok én meg azt nem akarom mert Barbi azzal fog cukkolni egy héten keresztül amit én nem bírok ki. Ezért inkább megfogtam a whiskys poharat és  "ledöntöttem". Most én jövök.Pörgettem és Hazzát fogtam ki.Egy gonosz mosoly ült ki az arcomra.
-Merek!-mondta mielőtt megkérdeztem volna. 
-Először is bocsi Barbi.-barátnőm nem tudta miről van szó ezért csak figyelmesen bámult engem.-Harry csókold meg Barbit.-Barátnőm csak odasúgott nekem egy mondatot:Ezt még vissza kapod!Hazza közelebb hajolt hozzá és elcsattant egy hosszú csók. A maradék fiú csak "húú"-zott. Én pedig már nem bírtam magamban tartani a nevetést és ebbe barátnőm belepirult. Vicces látványt nyújtott ahogy két paradicsom színű fej volt a körünkben. Mivel Harry megcsinálta ő pörgetett.Csak pörgött és pörgött ami már megint nálam állt meg. Hát ezt nem hiszem el!
-Merek!-vágtam rá. Barbi csak odahajolt és súgott valamit Harry fülébe. Ezt nem hiszem el nem ezt kellett volna választanom. 
-Nem, az nem jó, azt majd később...-ekkor Barbi elszonytyolódott ezért súgott még egy valamit.-Neki van?!-itt már éreztem hogy már miről van szó.-Jó az jó lesz. Lisa mutasd meg a tetkóidat.-ekkor mindenkinek/kivéve Barbinak és Harrynek/ elkerekedett a szeme.  
 -Ne már!!Hát....jó...-nyafogtam majd beadtam a derekam. Elkezdtem mutatni...