5. fejezet

 Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem ez is tetszeni fog, bár kicsit szar lett. Puszi mindenkinek! xoxo:) <3 Örömmel várom a komikat.:))

Gigi: Nagyon szépen köszönöm a komidat és próbálok többet írni:)) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszésed:DD Puszi: Tekla<3                                        Mozi és park

*Niall szemszöge*
 Miután elmentek a csajok mi is elkezdtünk indulni hazafele. Remélem hogy nincsen nagy baja Lisa anyukájának hiszen a doki is azt mondta. Mondjuk azt nem értem mért aggódok egy ismeretlen lány anyukájáért és azt végképp hogy mért dobog jobban a szívem hogyha hozzám ér vagy a közelemben van.
  -Hahó itt vagy??-integetett az arcom előtt Harry.Majd gyors megráztam a fejem és egy bológatással jeleztem neki vissza.Beszálltunk a kocsiba és mikor indítottam volna az autót megcsörrent a telefonom. Egyik régi haverom hívott hogy jó lenne valamikor találkozni.Megadtam neki a címem hogyha akar bármikor el tudjon jönni hozzánk. Letettem mire Harry gyorsan rám nézett és furcsa fejjel bámult felém, gondolom hogy megmagyarázzam a telefon beszélgetést. Csak legyintettem és beindítottam a kocsit mivel én vezettem.
    -Mért vagy ilyen csendben? Máskor mindig dumálsz.-szólalt meg mellőlem Hazza.
-Semmi csak elgondolkodtam...-válaszomat félbeszakítva tette fel az új kérdést.
    -Csak nem Elisabethen?? Fogadjunk bejön a csaj!! Na bejön. Mivel nem válaszolsz ezt igennek veszem!! Niallnek bejön Lisa!Niallnek bejön Lisa!!-énekelgette míg rá nem szóltam.
    -Elég!-ordítottam le a fejét-1 meg sem várod hogy válaszoljak 2 nem jön be csak barátok vagyunk!
    -Ahan! Én is ezt mondanám!-válaszolt gúnyosan majd az utat figyelve békén hagyott. Vajon még is bejön?? ÁÁÁÁ kizárt hisz még csak két napja ismerem...vagy az élénk kék szemei megbabonáznak?? Nem tudom mit érzek iránta de lehet hogy többet  a barátságnál de kevesebbet. Ezek a gondolatok jártak a fejemben amik nem hagytak nyugodni.
 
 *Elisabeth szemszöge*
 Mikor odaértünk a kórházhoz kifizettem a taxist és rohantam a recepcióhoz.
   -Isabella Masont keresem.-mondtam az igazán szőkének látszó lánynak.
   -Nem látod hogy nem érek rá?!-válaszolta kényes és nagyon visítós hangján miközben a körmét reszelte.Úgy éreztem magam hogy mindjárt felrobbanok mert nem bírom a "ribancokat". Már oda súgtam barátnőmnek hogy azonnal felpofozom hogyha nem mondja meg melyik teremben van az anyám szöveget mire csak elkezdett beszélni a csajhoz.
   -Bocsi de a csili-vili körmeid később is ráérnek de most gyorsan el szeretnénk jutni Isabella Masonhöz különben ezt jelenteni fogom az igazgatónak hogy nem képes ellátni a teendőit.-magyarázott nem éppen kedvesen Barbi.Egyből "behúzta fülét farkát"(nem félreérteni:D) és megmondta melyik szobában van. Mi már rohantunk is a lifthez és megnyomtuk a kettes  gombot. Felértünk és elkezdtünk keresgélni a 216-os szobát kisebb-nagyobb sikerrel.Bekopogtunk és egy ismerős női hang válaszolt. Megláttam anyám bekötözött lábát és kék-lila foltjait.
   -Szia! Jól vagy??-hangom kicsit elhalkult amiben lehetett érezni az aggodalmat.
    -Sziasztok! Jaj Barbit nem kellett volna elrángatnod ide!-kérdésemre nem válaszolva förmedt rám.
    -Anya a kérdésre válaszolj! De komolyan, jól vagy??
    -Persze, nincs semmi bajom csak kicsit még fák a lábam.-azt hittem már sosem fog válaszolni.Sosem válaszol semmilyen kérdésemre és ez kicsit megnehezíti a dolgom hogyha ki akarok szedni valamit belőle.
    -Egyedül feltudsz állni és tudsz járni?? Vagy segítsünk??-kérdezte Barbi.
    -Nem kell segítség, tudok járni...-válaszolt, bezzeg hogyha más kérdez valamit akkor egyből tud válaszolni!! Sosem szerettem ezt az egy tulajdonságát.
    -Gyere akkor hívunk egy...-majd anya gyorsan félbevágott amit úgyszint nem szeretek benne.
    -Nem kell taxi mert eljön Sam.-majd lementünk  a kórház elé és megláttam őt egy kocsiban.Egyből beszálltunk bár anyát kicsit nehéz volt betuszkolni mert mindig beverte a lábát valahova. A kocsiban nagy volt a csönd senki sem szólt semmit majd valaki megtörte a kínos hallgatást.
   -Bella van számodra egy meglepetésem.-ahogy kiejtette a szavakat egyszercsak mindenki felé fordult. Nagyon meglepett ez mert még csak most költöztünk ide és már is itt van egy újabb ajándék anya számára. Mikor pirost kaptunk Sam anya felé fordult és "Na? Mit szólsz hozzá?" mondatokat nyögte ki a száján nagy nehezen. Anya repdesett a boldogságtól. Majd kiugrott a bőréből. Lassan hazaértünk és édesanyám máris elkezdett pakolni a bőröndjébe.Barbi elköszönt mindenkitől és hazament....a szomszédba.
   -Úgy érzem ma nem lesz vacsora..-jelentettem ki elhúzott szájjal.
   -Rendelünk pizzát.-mikor meghallottam Sam válaszát egyből a 6-os gyorshívót nyomtam.Hát igen nekünk a pizzázó a gyorshívón van.....de én szeretem.(:D) Majd rendeltem mindenkinek.
   -És mikor mentek Sami??
   -Tudod nem szeretem hogyha így hívnak amúgy holnap reggel.-majd egy műdurcit benyomott.
   -Tudom, de imádlak szivatni. Booooocsíííí.-kutyapofit vágtam, amire mindig megenyhül. Majd a csöngőt hallottuk. Kinyitottam és a pizzafutár mosolygott mire én vissza vigyorogtam.Kifizettem a számlát és bevittem a pizzát. Kettőt rendeltem, mert anya és Sam eszik egyet míg én egy egészet tömök magamba. Tudom sokat eszek de nagy étvágyú vagyok.Megettük a pizzákat és mindenki  elment fürödni. Szerencsére nekem van saját fürdőszobám a szobámban. Miután felvettem egy bugyit és egy alvós pólót és befeküdtem az ágyba. Nem tudtam még aludni ezért felnéztem twiterre. Nem volt semmi ezért kikapcsoltam laptopom és gondolkozni kezdtem. Vajon most mit csinálhat Niall?? És egyáltalán mért ő jutott eszembe először?? Talán érzek valamit iránta? Nem tudtam mit gondoljak magamról.Majd pár perccel később bealudtam.
 *reggel*
 A telefonom csörgésére keltem ami nem esett valami jól, mert gyűlölöm ha a telóm felébreszt. Nem néztem meg ki az csak felvettem.
    -Remélem jó okod volt hogy felébresztettél!-morogtam rá bárki is legyen.
    -Valaki morcos...amúgy láttad hány óra??-hallottam meg egy lágy hangot. Ránéztem az órára és megláttam hogy fél 12 van.
    -Úristen. Akkor anyáék már rég elmentek.-akadtam ki a telefonban.
    -Hova mentek??-érdeklődött Niall.
   -Nem tudom. Sam, anya vőlegénye elutaztak valahova pihenni.-nyögtem ki nagy nehezen a szavakat.
   -Nincs kedved elmenni valahova??-lehetett hallani hogy elmosolyodik.
   -Gyere értem.-tömören adtam választ az ír manónak.
   -Rendben. 20 perc és ott vagyok.-majd letettük a telefont és én felrohantam a szobámba készülődni.

      Felvettem egy kék nadrágot és egy világosabb inget. Majd hullámos hajam csak kifésültem és felraktam egy alap sminket (szempillaspirál, egy lehelletnyi pirosító, szemceruza). Kész lettem mikor a csöngő megszólalt egyből lerohantam és felkaptam a fekete kistáskám és egy világosabb barackvirág színű cipőt. Kinyitottam és Niall állt előttem.
   -Szia!-köszöntem, majd ő is visszaköszönt és megöleltük egymást.
   -Hova szeretnél menni??-kérdezte rekedtes hangon.
   -Nem tudom. Talán mozi??-éreztem hogy engem néz ezért ránéztem de egyből elfordult és másfele kezdett bámulni.
   -Nekem jó. Úgy is olyan régen voltam.-beszálltunk az autóba és elindultunk.Gyorsan odaértünk.Mikor kiszállt felvette a kapucniját és a szemüvegét, gondolom azért hogy ne ismerjék fel.Bementünk, megvettük a jegyeket és a popcorn-t meg kólát majd besétáltunk a terembe. Leültünk és elkezdtük nézni a filmet. A felénél meguntam ezért elkezdtem hajigálni Niallt kukoricával.Elkezdett visszadobálni a kukoricát és hangos nevetésbe törtünk ki. Véletlenül a többi embereket is sikerült eltalálnunk és ezért leordibáltak minket. Nehezen de sikerült abbahagynunk hogy ne küldjenek ki.Vége lett a filmnek egyből elindultunk a kocsihoz majd beszálltunk.
    -Nagyon elfáradtál?-kérdezte az ír manó.
    -Hova szeretnél menni??-érdeklődtem az új terv iránt.
    -Gondoltam elmehetnénk sétálni a parkba.-bólogattam jelzésként hogy benne vagyok. Nemsokára már oda is értünk. Kiszálltunk és elkezdtünk sétálni míg beszélgettünk. Elkezdett esni az eső mire én csak felnéztem az égre.
    -Szereted az esőt?-kérdeztem még mindig felfele bámulva.
    -Miért??-furcsállva nézett rám.
    -Mert én imádom.Imádom ahogyan a cseppek lehullanak nem félve hogy leesnek.Tudom ez hülyén hangzik.-magyaráztam kijelentésem, és ismét Niallt kezdtem nézni.
    -Nem ez egyáltalán nem hangzik hülyén...-mondta mosolyogva-....gyere.-majd megragadta a csuklóm és elkezdett húzni-Szeretsz pocsolyában ugrálni??
    -Imádok!!- kiáltottam egy nagyot.
    -Huh...már megijedtem hogy nemmel válaszolsz.-fújta ki a levegőt amit magában tartott. Elkezdtünk ugrálni mint az 5 évesek de jó volt vele mert éreztem hogy mikor Niallel voltam mindig magamat adhatom. Az egyik nagy pocsolyába ugrottam mikor megcsúsztam és elestem.Niall mikor meghallotta egyből hozzám rohant majd felsegített.
   -Jól vagy??-gyönyörű kék szemeiben lehetett látni az aggodalmat.
   -Persze nincs semmi bajom.-nyugtattam meg. Majd mikor a koszos vízbe néztem egy emlék jutott eszembe. Annyira rossz volt hogy hirtelen elgyengültem és összeestem.
   -Lisa?Lisa!-szólongatott Niall miközben én a földön feküdtem és fogta a fejem.
  -Áu! Nincsen semmi bajom csak hirtelen elgyengültem, mert....-itt abbahagytam és felkeltem.
  -Mert mi?-kérdezte mire én ránéztem és elkezdtünk az autó felé menni.
  -Elmesélem majd a kocsiban.-szerencsére nem voltunk messze ezért gyorsan odaértünk. Beültünk és csak bámultam ki a fejemből.
  -Nem kell elmesélned hogyha nem akarod.-megfogta a kezem és a szemembe nézett.
  -De elakarom. Ezt csak Barbi tudja. Nem bírom már magamban tartani. Vagy inkább nem lenne kedved majd még egy picit nálam maradni és akkor otthon elmesélem.-elindultunk a kocsival és nem sokára már otthon is voltunk. Bementünk és leültünk a kanapéra.
  -A pocsolyában ülve egy régi emlék jutott eszembe. Mikor....



                                         folytatjuk....:P