4. fejezet

Félelem

 *Harry szemszöge*
  -Hé Niall hív a csajod!-kiálltottam ír barátomnak.
  -Nem is a barátnőm!-vágott durcás fejet miközben rohant telefonjáért.
  -Senkiért nem szoktál így rohanni....-válaszolni nem volt hajlandó csak felvette a telefonját.
   -Szia Lisa!
   -Persze mivel szolgálhatok??
   -Örömmel.És ha te hozol egy havert én is hozhatok egy cimborát?-már féltem mert egy gonosz vigyor ült az arcán.
   -Még mindig nem tudod honnan lehetnék ismerős?
   -És nem zavar?-én csak egy kérdő tekintetet vágtam, de semmi.
   -Szeretem ha egy új barátot szerezhetek....Visszatérve a témához a válasz Harry Styles.-éreztem hogy ebből nem fogok jól kijönni mert megint elvigyorodott.
   -A Hyde parkban?
   -Szia!-és lecsapta a telefont.-Gyere Harry megyünk bemutatni a várost.

 *Elisabeth szemszöge*
 Végre megérkeztek a fiúk de persze én egyből kiszúrtam őket nem messze. Nagy nehezen Niall is észrevett minket.Majd gyorsan idejöttek.
   -Sziasztok!-mondtam a fiúknak.
   -Hello!-nagy nehezen Barbi is megszólalt.
   -Hy. Harry vagyok.-mutatkozott be a göndörke.
   -Elisabeth vagyok de azt szeretem ha Lisának szólítanak.Ja igen Barbi ő itt Niall, Niall Barbi.
   -Tényleg olyan cuki vagy mint az Lis mondta....Ooops!-ejtette ki szavakat Barátnőm akire én éppen "meghalsz" pillantásokat vetettem.Majd halkan egy bocsi félét mondogatott.Harry röhögőgörcsöt kapott ettől a jelenettől....Úgy éreztem magam mint egy érett paradicsom, de ahogy én láttam a szöszi se fehér hanem piros.
   -Inkább menjünk már mert nagyon kíváncsi vagyok Londonra!!-terelte a témát Barbi.
   -Gyertek kocsival megyünk mindenhova.-mondták a fiúk és beszálltunk a kocsiba.Miután mindent végig néztünk egy dolog maradt amit még nem néztünk meg, de nem tudtam mi az mert a fiúk nem árulták el hogy hova megyünk.Kiléptünk az autóból és elakadt a szavam. A London Eyenál voltunk és tudni illik rólam hogy tériszonyom van. Egy szóval féltem....
    -Gyertek már!!-kiáltott Harry és Niall hozzánk mert mi lemaradtunk.
   -Nem kell felülnöd hogyha nem akarsz...-nyugtatott Barbi.
   -De felülök!!-erősködtem.Majd elindultunk a fiúk után.
   -Gyertek a kasszához.-húzott maga után Niall.
   -Sorba kéne állni vagy rosszul gondolom??-néztem kérdőn a fiúkra.
   -Mindig van pár jegy lefoglalva.-közölte velünk Harry.
 Elindultunk az óriáskerékkel. Remegő kézzel és lábbal ültem.
  -Jól vagy??-Hazza felé fordultam és bólogatással tükröztem félelmem.
  -Biztos? Mert nem úgy néz ki.-tagadta állításomat göndörke.
  -Csak egy kicsi tériszonyom van.-vallottam be.
  -Kicsi??-felhúzott szemöldökkel nézett Barbi.
  -Jól van na! Talán egy kicsit jobban félek mint mondtam.-már kicsit hangosabban mondtam állításom.
  -Csak nyugodj meg nem kell félni...-nézett rám Niall.Megfogta kezem és már nem remegtem semennyit sem. Csak mélyen a szemébe néztem és elmerültem vakító kék írisziben.Semmi sem zökkentett ki csak az hogy megállt /szerencsétlenségemre/ a London Eye.
   -Úgy érzem hogy már nem félsz....-mosolyodott el barátnőm. Elbeszélgettük az időt mikor /kb.egy fél vagy egy óra után/ megindultunk. Először én szálltam ki mert már jó volt érezni a lábam alatt a talajt. Úgy döntöttünk hogy elmegyünk a Starbucksba mert már nagyon éhesek voltunk. Végre odaértünk majd leültünk egy eldugott asztalhoz. Mikor rendeltünk én és barátbnőm csak bámultunk Niallre, hogy mennyi kaját rendel.
  -Mindig ennyit szokott rendelni-vont vállat Harry. Reménykedtem hogy a rajongók nem szúrják ki a fiúkat, de tévedtem. Egy csapat visítozó, őrölt lányok tömege rohant Harryhez és Niallhez aláírásért és közös képekért. Végre elmentek a rajongók és kihozták a kaját. Csak néztem Niallt ahogyan tömi magába  az étlapon lévő majdnem összes ennivalót.
  -És honnan jöttél??-kérdezte az írmanó két harapás között.
  -Valaki milyen kíváncsi...-elmosolyodtam kérdésén-...Manchesterből.
  -És mért pont ide költöztetek?-következett az új kérdés immáron Hazzától.Mikor válaszolni akartam  megcsörrent a telefonom.
  -Egy pillanat csak felveszem.-majd beleszóltam-Haló? -Mi történt vele? -Értem.De ugye nincs nagy baja? -Rendben.Azonnal megyek.Köszönöm.Visszhall.
   -Mi történt?-kérdezte aggódva Barbi.
   -Anya kórházba került.De a doki azt mondta hogy nincs nagy baj.-válaszoltam.-Bocsi fiúk de most mennem kell anyához.
    -Rendben megértjük.-mondta Harry.
    -Várj én is megyek.-állt fel Barbi az asztaltól.
    -Sziasztok!-köszöntünk el a fiúktól.Mi már nem hallottuk a köszönésüket mert siettünk.Hívtunk egy taxit és a kórházhoz vettük az irányt.
    -Nagyon félek hogy valami nagy baja lett anyának...-fordultam Barátnőm felé.